Advent harmadik hetének szombatja
Az előző
napokban Keresztelő János és Jézus születésének hírüladását olvastuk, amelyet
immár az ígéret, az isteni üzenet beteljesedése követ. A helyszín Zakariás és
Erzsébet otthona, eljött gyermekük születésének ideje. A rokonság szerint az
volna helyénvaló, ha az újszülött apja nevét viselné, azaz őt is Zakariásnak
hívnák. Erzsébetnek azonban nem tetszett ez az ötlet és határozottan kijelenti,
hogy a gyermek neve János legyen. Itt álljunk meg egy pillanatra. Az angyal
csak Zakariással közölte, hogy a gyermeknek majd János lesz a neve, ekkor
Erzsébet nem volt jelen. Honnan tudott mégis erről, hiszen Zakariás néma volt
kilenc hónapon keresztül. Nyilvánvaló, hogy az írótábla segítségével időközben
Zakariás beavatta feleségét a titokba. Erzsébet csak a férjétől tudhatta meg,
hogy mi történt vele az angyali jelenéskor, milyen üzenetet kapott.
A vitának, ami a rokonok és Erzsébet között zajlik, Zakariás vet véget, az írótáblára a János nevet írja fel. Nem csupán felesége akaratát helyesli ezzel, hanem aszerint cselekszik, amit az angyal mondott neki, tehát immár nem hitetlenséget, hanem engedelmességet mutat. Ennek hatására nyílik meg a nyelve, szűnik meg büntetése. Ezt követően Istent dicsőíti azért, hogy beköszöntött az üdvösség korszaka.
© Horváth István Sándor
A vitának, ami a rokonok és Erzsébet között zajlik, Zakariás vet véget, az írótáblára a János nevet írja fel. Nem csupán felesége akaratát helyesli ezzel, hanem aszerint cselekszik, amit az angyal mondott neki, tehát immár nem hitetlenséget, hanem engedelmességet mutat. Ennek hatására nyílik meg a nyelve, szűnik meg büntetése. Ezt követően Istent dicsőíti azért, hogy beköszöntött az üdvösség korszaka.
© Horváth István Sándor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése