Ferenc pápa: Ha
kivesszük Jézust, mi marad a karácsonyból?
December 17-én, advent harmadik vasárnapján a
déli Mária-imádság elimádkozásakor a Szentatya arra biztatta a hívőket, hogy
örömmel, imával és hálaadással készüljenek karácsonyra. Ferenc pápa beszédét
teljes terjedelmében közöljük.
Kedves testvéreim, jó napot kívánok!
Az elmúlt vasárnapokon a liturgia arra
irányította figyelmünket, hogy mit jelent felvenni a virrasztás magatartását,
és konkrétan mit foglal magában készíteni az utat az Úrnak. Ma, advent
harmadik vasárnapján, melyet „az öröm vasárnapjának” neveznek, a liturgia annak
a lelkületnek a megragadására hív minket, amellyel mindezt megéljük: ez
pedig az öröm. Szent Pál arra biztat minket, hogy az Úr érkezésére három
magatartásforma felvételével készüljünk. Figyeljetek jól: három
magatartásforma! Az első az állandó öröm, a második az állhatatos ima, a
harmadik a folytonos hálaadás. Állandó öröm, állhatatos ima, folytonos hálaadás!
Az első magatartás az állandó öröm:
„Legyetek mindig derűsek” (1Tessz 5,16), mondja Szent Pál. Vagyis maradjunk meg
mindig az örömben, akkor is, amikor nem kedvünk szerint alakulnak a dolgok;
akkor is ott lehet bennünk a mély öröm, a béke, mely egyben öröm is,
„talajszinten”, de mégis öröm. Mindnyájunk életét átszövik a gondok, a
nehézségek, a szenvedések, mindnyájan ismerjük ezeket; és a bennünket övező
valóság sokszor ridegnek és száraznak tűnik, a pusztához hasonlónak, amelyben
felhangzik Keresztelő János szava, amint emlékeztet a mai evangélium (vö. Jn
1,23). De épp a Keresztelő szavai világítanak rá arra, hogy örömünk azon a
bizonyosságon alapszik, hogy ez a puszta nem lakatlan: „Köztetek áll az –
mondja –, akit nem ismertek” (Jn 1,26). Jézusról van szó, az Atya küldöttéről,
aki azért jön – hangsúlyozza Izajás –, „hogy örömhírt vigyen a szegényeknek,
meggyógyítsa a megtört szívűeket, szabadulást hirdessen a foglyoknak,
szabadságot a börtönök lakóinak, hogy hirdesse az Úr kegyelmének esztendejét” (Iz
61,1–2). E szavak, melyeket Jézus magáévá tesz a názáreti zsinagógában (vö. Lk
4,16–19), világossá teszik, hogy küldetése a világban az, hogy kiszabadítson a
bűnből és annak következményeiből, a személyes és társadalmi rabságokból. Ő
azért jött a földre, hogy visszaadja az embereknek Isten gyermekeinek
méltóságát és szabadságát, amelyet egyedül ő tud megadni, és hogy
megajándékozzon az istengyermekség örömével.
A Messiás várását jellemző öröm az állhatatos
imádságon alapszik: ez a második magatartás. Azt mondja Szent Pál:
„Szüntelenül imádkozzatok” (1Tessz 5,17). Az imán keresztül tudunk tartós
kapcsolatot kialakítani Istennel, aki az igazi öröm forrása. A keresztény ember
nem vásárolja az örömét, nem lehet azt megvenni; a hitből és a Jézus
Krisztussal való találkozásból fakad. Ő a mi boldogságunk oka. Minél mélyebben
belegyökerezünk Krisztusba, minél szorosabban kapcsolódunk Jézushoz, annál
könnyebben rálelünk belső békénkre, a mindennapi élet viszontagságai közepette
is. Ezért a keresztény, mivel rátalált Jézusra, nem lehet vészpróféta, hanem az
öröm tanújának és hírnökének kell lennie. Ezt az örömet meg kell osztania
másokkal; „fertőző” öröm ez, mely kevésbé nehézzé teszi az élet útját.
A Pál által javasolt harmadik magatartás a folytonos
hálaadás, vagyis szerető elismerése Istennek. Ő ugyanis rendkívül nagylelkű
hozzánk, nekünk pedig mindig el kell ismernünk jótéteményeit, irgalmas
szeretetét, türelmes, jóságát, és így, szüntelen hálaadásban kell élnünk.
Öröm, ima és hála – ez a három magatartásforma
készít fel minket, hogy hitelesen éljük meg a karácsonyt. Öröm, ima és hála!
Mondjuk mindnyájan együtt: öröm, ima és hála. [A téren levők megismétlik.] Még
egyszer! [Megismétlik.] Az adventnek ebben az utolsó időszakában bízzuk
magunkat Szűz Mária anyai közbenjárására! Ő „örömünk oka”, nemcsak azért, mert
világra szülte Jézust, hanem mert állandóan hozzá küld minket.
A Szentatya szavai az Angelus elimádkozása után:
Kedves testvéreim!
[Római gyerekek éneklik: „Boldog szülinapot!”
(Ferenc pápa ma ünnepli 81. születésnapját.)] Nagyon köszönöm, szívből
köszönöm!
Szívesen kapcsolódom a nigériai püspökök
felhívásához a Krisztus Eucharisztikus Szíve Szerzetes Intézmény hat nővérének
szabadon bocsátásáért, akiket egy hónapja raboltak el iguoriakhi rendházukból.
Buzgón imádkozom értük, és mindazokért, akik ebben a fájdalmas helyzetben
vannak: kívánom, hogy karácsonyra végre hazatérhessenek. Imádkozzunk értük
együtt: Üdvöz légy, Mária…
Köszöntelek mindnyájatokat, családok,
egyházközségi csoportok és társulatok, akik Rómából, Olaszországból és a világ
sok részéből érkeztetek. Külön is köszöntöm a portugáliai „Lobitos” csoportot,
valamint a bolíviai zarándokokat. Köszöntöm a Salamancából és Pernumiából
(Padova mellől) jött hívőket.
Most pedig szeretettel köszöntöm a gyermekeket,
akik a „kisdedszobrok” (bambinelli) megáldására jöttek. Ezt a Római Oratóriumok
Központja szervezte. Szép az, amit innen el tudok olvasni: az oratórium
mindnyájunkat vár. „Mindig van hely számodra!” – olvasható a felirat. Mindig
van hely számodra! Amikor majd imádkoztok otthon, a betlehem előtt
családtagjaitokkal, engedjétek, hogy vonzzon titeket a gyermek Jézus
gyengédsége, aki szegényen és törékenyen született közénk, hogy megajándékozzon
szeretetével. Ez az igazi karácsony! Ha kivesszük Jézust, mi marad a
karácsonyból? Egy üres ünnep. Ne vedd ki Jézust a karácsonyból! Jézus áll a karácsony
középpontjában, Jézus az igazi karácsony! Értetitek?
Mindenkinek szép vasárnapot és jó utat kívánok
Jézus születésének megünnepléséig. Kérlek titeket, ne feledkezzetek el
imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! A viszontlátásra!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése