Évközi huszonegyedik hét szerdája

Évközi huszonegyedik hét szerdája

Az önmagukat tökéletesnek és a vallásosságban mások számára példaképnek képzelő farizeusok egyik bűne az volt, hogy nem hallgattak Isten küldötteire, a prófétákra. A próféták ugyanis felemelték szavukat a látszat-vallásosság ellen, s leleplezték mindazok kétszínűségét, akik Isten szándékának teljesítése helyett az emberek tetszését keresték. A farizeusi lelkülettel kapcsolatban Jézus a lényeget mondja ki, amikor így fogalmaz: „kívülről igaznak látszotok.” De csak kívülről, mert a szívetek mégsem igaz Isten előtt! Az emberek ugyan elismeréssel fordulnak felétek, de végső bírátok Isten lesz és nem az emberek! Isten jól ismeri szívünk rejtett szándékait is, előtte semmit sem tudunk titokban tartani. Őszinteséggel tartozunk Istennek, aki örömmel fogadja bűnbánatunkat.
Kétségtelen, hogy sokszor nehéz elfogadni mások észrevételeit, tanácsaikat, amikor bűneinkre és hibáinkra figyelmeztetnek minket. Pedig a jószándékú iránymutatás segíthet minket abban, hogy ne képzeljük magunkat mindenben tökéletesnek és másoknál kiválóbbnak. Ne sértődjünk meg, ha valaki szóvá teszi hibánkat, hanem fontoljuk meg azt. Még ha ő ezt rossz szándékkal vagy minket kigúnyolva tenné, akkor is lelkünk javára válhat, ha megfontoljuk a tanácsokat és változtatunk helytelen magatartásunkon.
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Urunk, Te mindig közeledsz felénk. Egész életünk várakozás, várakozás a beteljesedésre. Nyugtalan a mi szívünk, amíg meg nem nyugszik Benned, a Veled való találkozásban. Kérünk, add, hogy már most, mai életünkben is felismerhessük a jeleit annak, hogy találkozni akarsz velünk. Add, hogy várakozásunk ne legyen hiábavaló.