Aki Fiadnak Egyházába hívtál minket Irgalmazz nekünk!

Aki Fiadnak Egyházába hívtál minket

Irgalmazz nekünk! 

Óvatosan kell fogalmaznom. Mégis, Heródes helyébe próbálok belehelyezkedni, pontosabban őt próbálom áthelyezni korunk emberképébe. Milyen életállapotba helyezhetném őt bele, hol lehetne ma az ő helye? Arra a következtetésre jutok, hogy tulajdonképpen bármelyikünk helyébe helyén lehetne. Miért fogalmazok így? Mert tulajdonképpen mi jellemző rá? Biztonságban érezhette magát, egzisztenciálisan. Független volt döntéseiben a környezetétől, mégis, megfelelni akart azoknak, akik őt egzisztenciájában – függetlenségében, szabadságában, szabad döntéshozatalában, illetve önmaga bizonytalanságában -, kétségeiben és személyiségi zavaraiban kipótolhatják hiányosságait, és megerősíthetik adott helyzetében. Mi mind, nem így vagyunk? A világtól, környezetünktől várjuk el, hogy bennünket pozícionáljon. Ráadásul, azt várjuk el, hogy igazunkat alátámassza, bizonygassa. Mindegyikünk ezt éli, még keresztényként is erre vagyunk szocializálódva. Miért nem szocializálódunk Krisztusra, Krisztusban? Mert arra azt mondjuk, vagy nem is mondjuk, egyszerűen az irányban sodródunk, amerre a világ sodorja a tömeget: nekem se legyen rosszabb, mint másoknak. Közben azt állítjuk, hogy számunkra legfontosabb az üdvösség. Meg tudjuk magunk számára fogalmazni, mit értünk üdvösségen? Miért lehetne számomra fontosabb az üdvösség, mint bármi is ezen a földön? Illetve, hogy tudom kézzel foghatóvá tenni a magam számára azt, hogy milyen út vezet el engem az üdvösségemre? Mi segíthet másokat, hogy eljuthassanak az üdvösségükre, általam, és velem együtt?

De ha ma, Keresztelő Szent Jánosra emlékezünk, ugyan, én, miért volnék hajlandó tűzbe menni, egészen elégő áldozattá lenni? Mert, végül is, ahogy Keresztelő Szent János, úgy Jézus is az emberi együgyűség, gonoszság, önzés, stb. áldozatává lett. Nem más okozta halálukat! Míg, mi, mai emberek, valójában nem teszünk mást, mint az együgyűséget, a gonoszságot, az önzést inkább kiszolgáljuk, mintsem vállalnák az igazságért önmagunk áldozatvállalását! Én sem vagyok kivétel! Kollaboráns vagyok! Nincs jogom feltenni a kérdést: miért tart itt a világ, miért nem épült még fel Isten országa? Bocsánatodért esedezem Istenem! Hozzád, Aki képes vagy még mindig irgalmat gyakorolni velem! Segíts, hogy e napom, és ha még lesz rá bizalmad, akkor rákövetkező napjaim az Igazságod szolgálatára vezessenek engem, vállalva e szolgálatért áldozatot! Ámen