Aki tulajdon Fiadat sem kímélted, hanem értünk a keresztre adtad őt Irgalmazz nekünk!

Aki tulajdon Fiadat sem kímélted, hanem értünk a keresztre adtad őt

Irgalmazz nekünk! 

Isten elszánt és következetes szándékában. Mindazon túl, hogy végtelen az irgalma, alázata, szelídsége és türelme. – Ahogy erről Izajás szavai is bizonyosságot adnak a számomra.

„Mert minden belőle, általa és érte van.” – ahogy erről Pál tesz tanítást. Hiszen, „minden belőle, általa és érte van.” Erre mondom azt, hogy a mindenség, mindennél nagyobb! Ne felejtsd el Ember! Én nem vagyok Isten, nincs hatalmam semmi fölött, mi nem Istentől való, mi nem Isten hatalma, ereje és bölcsességének terhe a teremtésen! Én, az Ember, egyszerűen a mindenség részévé lettem, lehettem, vagyok, … de csak ideig, óráig. Mire? Mire másra, ha nem arra, hogy a Mindenség szándékát szolgáljam, és ha szolgálom, akkor részévé lenni legyek. Mert a Mindenség nem felejt, számon tartja, … „még a fejetek hajszálai is mind számon vannak tartva” [Lk 12,7] … minden jótettünket, mely jó, a Mindenség szolgálatára!

A mai evangélium leglényegesebb mondanivalója nem is az, hogy Péter és utódai kapnak minden hatalmat a földön, nem is az, hogy Péterből kibuggyanó szavakat Isten nyilatkoztatja ki. A leglényegesebb ebben a történésben az, hogy Isten az emberiség középpontjába megtestesülését, Krisztust állítja, a kinyilatkoztató szavát, a mi megváltásunkat, aminek lényege az, hogy mindenkorra, egész életünkre szabadok lehessünk az Isteni Jó megtételére. Feloldozás, kiengesztelődés, irgalom, ami bűntudat, bűnbánat, és bűnbocsánat erejével felszabadítja azt az Embert, akiben Isten jó szándéka felül akar kerekedni közönyösségén, közömbösségén, rosszra hajlandóságán.

A Messiás előttünk megy az úton. De soha ne felejtsem el, hogy úton vagyok! Egy utat járok, melynek a végén azt kérdezik majd meg tőlem, mikor dicsőítettél meg engem? Emlékezel rá, hogy mikor kerested kedvemet, szándékomat, szeretetemről, mellyel szeretlek, mikor tettél bizonyosságot? Vallásos vagy, mert én kiválasztottalak a magam számára. De mikor lettél hívővé, bizonyossággá arra, hogy az én szeretetem az Élet, mely boldoggá tenni képes?!

De önmagunkban nem élhetjük meg Isten országának boldogságát, csak és kizárólagosan közösségben, mely közösségre Istenben juthatunk el embertársainkkal! De ehhez, mindegyikünknek, napról napra meg kell térnünk, meg kell tapasztalnunk, hogy Isten szeretetében vagyok. Ez az, ami életre kelt, reményt ad az élethez, akkor is, ha a világ, a környezetem nem ezt hirdeti, nem ezt közli velem!

Legyen áldott Isten, „Dicsőség neki mindörökké. Ámen.”