Nagyokosságú József
Könyörögj érettünk!
Aki nem
vállalja a döntés felelősségét, az mások döntésének felelősségét veszi magára.
Lám, a kétkedő, a bizonytalan, a kishitű ember szolgálata a gonoszt szolgálja,
aki kihasznál, visszaél a bizonytalanságot teremtő helyzettel. A döntés mindig
az ember kezében van, ez Isten szándéka, amivel az ember vagy képes élni, vagy
hitének hiányosságával, a visszaélés számára teremt lehetőséget. A személyes
felelősséget, a személyes döntést nem pótolhatja a közösségi döntés, de
felülírhatja!
Én nem
vagyok biztos abban, hogy Isten eredeti szándéka szerinti volt Jézus áldozata.
Én inkább gondolom azt, hogy a közösségi döntés alól, a személyes döntést
vállaló embert így tudta megmenteni Isten, hogy azok számára a Fiú váljon
megmentővé, megváltóvá. Isten, meg akarja a személyt váltani a rossz közösségi
döntés alól. Jézus ezt úgy fejezi ki, hogy „aki hisz bennem, az üdvözül” (l.:
Jn 6,47; Jn 10,9; Jn 11,25).
Itt
nincs szó Egyházképről, de szó van a személyes döntésről: aki elfogadja Jézus
áldozatát, magáért valónak tekinti, annak lehetőség Jézus tanúsága az Atyáról
arra, hogy közösségre jusson Istennel, Akinél az örökkévalóság záloga.
Vagyis:
én, az Ember, nem kerülhetem el a magam döntését. Csak elodázhatom, ha vállalom
a magam felelősségét a magam életéért! Talán, ezt a felelősségvállalást Isten
sem akarja felülírni. Mert tiszteli az Embernek adott, személyes szabadságát, a
végtelenségig! Azonban, ha én nem kerülök Istennel személyes kapcsolatba,
melyben értelmet nyer, mi válhat javamra, és mi nem, akkor biztos, hogy
szuverenitásom veszélyhelyzetbe sodor. Amiért látásom, élethelyzetem töredékes,
szubjektív, éppen ezért ideig-óráig tarthatók csak igazságaim.
Mennyei
Atya! Szükségem van Jézus Krisztusra, mert Igazságodat tartom magam számára
fontosabbnak a sajátomnál. Kérem, Szentlelkeddel támogass meg engem! Ámen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése