Nagyböjt ötödik vasárnapja

Nagyböjt ötödik vasárnapja

Az örök élet vágya

A japán író, Abe Kóbó leghíresebb regénye A homok asszonya. A történet szerint egy nagyvárosban élő tanár, aki szenvedélyes rovargyűjtő, tengerparti útja során egy különleges bogarat szeretne begyűjteni. Így kerül egy olyan faluba, amelynek házai egy homokkráter mélyén vannak. A falu férfi lakói fogságba ejtik őt és arra kényszerítik, hogy egy özvegyasszonnyal éljen. A felsőbb szintekről folyamatosan pereg lefelé a homok, el is temetné a házat, ha nem távolítanák el. A főszereplő hétköznapjai így a homok állandó lapátolásával telnek, a csordogáló homok állandó munkára kényszeríti őt, végül ebben a munkában találja meg élete értelmét. A küzdelem teljesen hiábavaló, ezért terveket szövöget, hogyan lehetne megállítani a homokot, amely megállíthatatlanul akarja eltemetni az embereket. Többször is hiába próbálkozik, hogy megszökjön, minden kísérlete kudarcba fullad. Egy idő után a homok lapátolása, az életben maradásért vívott küzdelem olyannyira a férfi életének részévé válik, hogy amikor végre elengednék, akkor is inkább ott marad. A regény sajátos megfogalmazása a magányos, elidegenedett, a hétköznapi küzdelembe merült embernek, aki saját élete foglyává válik.
Emberi életünket nem kell börtönnek vagy rabságnak tekintenünk, és nem is hiábavaló, felesleges küzdelem. Isten szabadnak teremtett minket és megad nekünk mindent ahhoz, hogy boldogságban, szeretetben teljenek földi életünk évei. Dolgozni kell, ez a legtöbb esetben bizony fáradsággal jár, de munkánknak van értelme, mert munkánk által a teremtő Isten munkatársaivá válunk és jobbá tudjuk tenni embertársaink életét. Azonban megtapasztaljuk emberi képességeink és vágyaink végességét, korlátozottságát, és vágyakozunk az örökké tartó boldogságra. Szeretnénk kiszabadulni az élet lehatároltságából, s ez a vágy is annak köszönhető bennünk, hogy az örökkévaló Isten a saját hasonlatosságára teremtett meg minket. Nagy hibát követünk el akkor, ha kialszik szívünkben az örökkévalóság utáni vágyakozás és megelégszünk azzal, hogy a földön néhány évtizedig élhetünk. Hiba volna beletörődnünk abba, hogy életünk értelme csak a küzdelem és a létfenntartás.
Hitünk szerint életünk igazi értelme, hogy keressük és megtaláljuk Istent. Akkor válik értelmessé és boldoggá az életünk, ha rátalálunk Istenre, megismerjük velünk kapcsolatos akaratát és engedelmesen megtesszük azt, amit kér tőlünk. Isten velünk kapcsolatos szándéka azonban ezzel nem ér véget. Ő többet akar nekünk adni: az örök életet, az örökké tartó boldogságot. Ehhez a halálon és a feltámadáson át vezet az út.
A mai evangéliumban Lázár feltámasztásáról olvasunk. A történet azt igazolja, hogy Jézusnak hatalma van életet ajándékozni. Embernek ehhez nincs hatalma, de Jézus isteni erejével képes erre. Isten az élet Ura, ő az élet ajándékozója, ő az, aki képes új életre kelteni a meghaltakat. Ezt igazolja Jézus Krisztus feltámadása, amelyet hamarosan, húsvétkor fogunk ünnepelni. Az ő feltámadása annak a reményünknek az alapja, hogy a mennyei Atya minden embert fel fog támasztani az örök életre. Bármennyire is sok küzdelmet, nehézséget, fájdalmat és szenvedést hoz számunkra az élet, higgyünk abban, hogy mindezek az örök élet felé vezetnek minket.
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te kinyilatkoztattad, hogy aki benned hisz, örökké élni fog. Szavaidat megerősítetted azzal, hogy Lázárt visszaszólítottad az életbe. Te felébresztetted Márta szívében a hitet, és megerősítetted őt, hogy kimondja, kifejezze a feltámadásba vetett hitét. Urunk, mi is hittel valljuk, hogy te vagy az élet forrása, te vagy az élet Ura, te vagy az Üdvözítő. Nem földi életünket akarod a végtelenségig meghosszabbítani, hanem az örök élettel akarsz minket megajándékozni. Vezess minket a feltámadás által az Atyához, akinek szeretetében örökké élhetünk a mennyben.