Kik a Szentlélektől az Anyaszentegyház igazgatására tétettetek

Kik a Szentlélektől az Anyaszentegyház igazgatására tétettetek (ApCsel. 20).

Ments meg, Uram minket! 

Senki sem mentheti meg önmagát. Éppen ezért, feleslegesnek tartom azt, hogy önmagam lelki egészségéért jobban aggódjak, mint a kereszténységért.

Úgy gondolom, e bevezető gondolatot próbálom érthetővé tenni, hogy én, önmagamban képtelen vagyok jó lenni. Mármint, megfelelni Krisztus tanításának. Jézus soha nem úgy fejtette ki az Atyáról szóló tanítását, ami személyes, egyes számban elhangzó tanítás volna. A mai példabeszédben a „mindenki” kétszer hangzik el, illetve a harmadik változatban a „mindaz”-t használja az Írás. Mindig a közösséget szólította meg, a tizenkettőt, a hetvenkettőt, a tömeget. Mert Isten, a Mindenható, a Mindenség Ura, ahogy eleve háromságos személy, közösségi lény, közösségben gondolkodik, a mindeneknek javát akarja!

Izajás óta hallatszik a jövendölés: „Egy hang kiált: »Készítsétek a pusztában az Úr útját, egyengessetek ösvényt a sivatagban Istenünknek! Minden völgy emelkedjék fel, minden hegy és halom süllyedjen alá; a göröngyös legyen egyenessé, és a hegyláncok síksággá! Akkor kinyilvánul az Úr dicsősége, és látni fogja minden ember egyaránt. Bizony, az Úr szája szólt.« [Iz 40,3-5] Az Úr dicsősége mikor megnyilvánul, az az üdvösség eljövetele, minden ember számára szóló ígéret!

Én, hogy jövök hozzá, hogy a magam megmentésén fáradozzak, a magam üdvösségéért aggódjak, kiemelve magamat, függetlenítve magamat a közösségi szempontoktól? Ha kereszténynek mondom magam, akkor minden megítélés, mely a keresztényekre vonatkozik, rám is vonatkozik. Akár felelősség, akár kötelesség, akár feladat az.

Egy Advent, egy Nagyböjt, míg személyes önvizsgálatra alkalmas időszak, azzal a céllal, hogy felülvizsgáljam hitem szerinti vallomásom és megnyilvánulásaim közötti ellentmondásokat, arra is kéne, hogy alkalmat adjon, hogy mint közösség, közelebb kerüljünk egymáshoz, véleményekben, hitvallásunkban. Összezárni, egységet, és közösséget alkotni, egyre jobban és mindjobban egységességre jutni Krisztussal. Úgy vélekedek, hogy, ha Krisztushoz sikerül igazodni mindjobban, akkor egymáshoz is közelebb kellene kerülnünk, egyre jobban. Világlátásunkban, helyzetek megítélésében, vélekedéseinkben, értékítéleteinkben, vallomásainkban. „Mert mindenki, aki hallgatja ezeket a szavaimat és követi azokat, hasonló az okos emberhez” – mondja Jézus.

Úgy segíts meg engem Istenem, hogy a Te szavaid szerint lehessek okos, és bölcs, mely mindenek üdvösségét szolgálja! Ámen