Ferenc pápa: Ismerjük
fel a kegyelemmel szembeni ellenállást!
Mindannyiunk szívében jelen van az ellenállás a
kegyelem iránt. Ezt meg kell találni, és kérni az Úr segítségét, elismerve,
hogy bűnösök vagyunk – buzdított Ferenc pápa december 1-jén, csütörtök reggeli
homíliájában a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmisén.
A szentatya rámutatott az üres, az igazolást
kereső és vádló szavakban rejlő ellenállásra. Figyelmeztetett a „spirituális
álnyitottságra”, vagyis arra, hogy nyitottnak mondjuk magunkat a látszat
jellegű változásra annak érdekében, hogy haszonelvűen megőrizzük
privilégiumainkat.
„A Te kegyelmed győzze le a bűnnel szembeni
ellenállást.” Ebből a napi misekönyörgésből indult ki Ferenc pápa homíliájában,
amely az előrehaladással szembeni ellenállásról szólt, amely mindig jelen van a
keresztény életben. Megkülönböztetett különböző típusú ellenállásokat. Vannak
„nyílt ellenállások”, amelyek a jó szándékból születnek, mint Saulé, aki
ellenállt a kegyelemnek, de meg volt győződve, hogy Isten akarata szerint
cselekszik. Jézus maga szól hozzá, hogy hagyjon fel ezzel, és ennek
következtében Saul megtér. A nyílt ellenállások egészségesek, mert nyitottak a
megtérés kegyelmére – állapította meg Ferenc pápa.
A szentatya szerint a „rejtett ellenállások” a
legveszélyesebbek, mert nem látszanak. Mindannyian a magunk módján állunk ellen
rejtett módon a kegyelemnek. Ugyanakkor rá kell találnunk erre, az Úr elé kell
helyeznünk azt, hogy megtisztítson bennünket. Ez az az ellenállás, amellyel
István vádolta a törvénytudókat: ellenállás a Szentléleknek, miközben úgy
tüntették fel magukat, mintha Isten dicsőségét keresnék. Ennek kimondása István
életébe került.
Ezek a rejtett ellenállások, amelyek
mindannyiunkban megvannak, vajon milyen természetűek? – tette fel a kérdést a
szentatya. Mindig azért érkeznek, hogy megállítsák a megtérés folyamatát. Azért
vannak, hogy megállítsák [a kegyelem által elindított megtérési folyamatot],
nem azért, hogy küzdjenek ellene. A változatlanságot akarják, talán
„mosolyogva” jelzik, hogy ez meghiúsul [ti. a megtérés]. Passzív, rejtett
ellenállás ez. Amikor változási folyamat zajlik egy intézményben, egy
családban, hallom, hogy azt mondják: „De van ellenállás…” Hála Istennek! –
jegyezte meg a pápa. Ha nem lenne, akkor nem Istentől való dolog lenne. Amikor
ellenállás van, az az ördög műve, ő teszi, hogy az Úr ne tudja a változási
folyamatot keresztülvinni.
Ferenc pápa ezt követően háromfajta rejtett
ellenállásról szólt. Az első az „üres szavak” ellenállása. Ennek megértéséhez a
napi evangéliumi szakaszhoz (Mt 7,21.24–27) fordult, amelyben Jézus azt mondja:
„Nem mindaz, aki azt mondja nekem: »Uram, Uram!« – jut be a mennyek országába”.
Mint a két testvér példabeszédében, amikor az Atya elküldi őket a szőlőbe. Az
egyik nemet mond, majd elmegy, míg a másik igent mond, de aztán nem megy el.
Nagyon diplomatikusan mindenre igent mond, de valójában nemet mond. Túl sok a
beszéd: igen, igen, megváltoztatunk mindent! Aztán nem változik semmi. Ez a
„spirituális álnyitottság”, amelyben az ember mindenre igent mond, de valójában
mindenre nem a válasza. Ez az üres szavak ellenállása – mutatott rá a pápa.
A második rejtett ellenállás az „igazolást
kereső szavak” ellenállása, vagyis amikor az ember folyamatosan önigazolást
keres, mindig megmagyarázza azt, hogy miért nem csinál semmit. Azt mondja: nem,
ezt ezért és ezért tettem. Amikor túl sok az igazoláskeresés, nem Isten jó
illatáról van szó, hanem az ördög bűzéről. A keresztény embernek nincs szüksége
önigazolást kereső szavakra – figyelmeztetett a szentatya. Isten Szava tette őt
megigazulttá. Tehát a szavak ellenállásáról van szó, amelyek igazolni akarják az
álláspontomat, hogy ne kövessem azt, amit az Úr kijelöl számomra.
A harmadik a „vádló szavak” ellenállása, amikor
másokat vádolunk, hogy ne kelljen magunkba tekinteni, mert úgy gondoljuk, hogy
nincs szükség a megtérésre, és így ellenállunk a kegyelemnek, ahogy ezt
nyilvánvalóvá teszi a farizeus és a vámos példabeszéde. Az ellenállás tehát
nemcsak a nagy történelmi ellenállások sora, hanem azoké, amelyek a szívünkben
vannak mindennap – hívta fel a figyelmet a pápa. A kegyelemnek való ellenállás
jó jel, mert azt mutatja, hogy az Úr dolgozik bennünk. Tehát le kell győznünk
az ellenállást, hogy a kegyelem előrehaladhasson. Az ellenállás tehát mindig
igyekszik elrejtőzni az üres szavakban, az igazolást kereső szavakban, a vádló
szavakban és sok minden másban. Nem hagyja, hogy az Úr vigye előre, mert mindig
felbukkan a kereszt. Ahol az Úr van, ott megjelenik egy kisebb vagy nagyobb
kereszt is. A kereszttel és az Úrral szembeni ellenállás vezet minket a
megváltáshoz – mondta a pápa. Tehát amikor ellenállást látunk, ne féljünk,
hanem kérjük az Úr segítségét ahhoz, hogy felismerjük: bűnösök vagyunk.
Azt javaslom, ne féljetek, amikor szívetekben
ellenállást találtok. Inkább mondjátok világosan az Úrnak: „Nézd, Uram,
igyekszem elrejteni ezt, azért teszem, hogy ne engedjem be Szavadat.” Ezek
nagyon szép szavak, ugye? – vetette fel a pápa. Majd azt mondjuk: „Uram, nagy
erővel siess segítségemre! A kegyelmed győzze le a bűn ellenállását.” Az
ellenállás mindig az áteredő bűn gyümölcse, amelyet magunkban hordunk. Visszás dolog
az ellenállás? Nem, szép dolog. A visszás dolog az, ha az Úr kegyelme elleni
védelemként alkalmazzuk. Az ellenállás normális dolog. Azt jelenti, hogy azt
mondjuk: „Bűnös vagyok, segíts, Uram!” Ezzel az elmélkedéssel készüljünk a
közelgő karácsonyra – kérte Ferenc pápa csütörtök reggeli homíliájában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése