Kik a Krisztus szeretetitől se erő, se álnokság, se halál által el nem váltatok

Kik a Krisztus szeretetitől se erő, se álnokság, se halál által el nem váltatok (Bölcsesség 5).

Ments meg, Uram minket! 

Az Isten sportszerű. Nem enged mindent szabadjára, gazdátlanul, tanítás – institúció - nélkül, de aztán, a végén majd ítéletet hoz. Hála Istennek, hogy nem így gondolkodik Ő, Aki a Szeretet! Úgy gondolkodik arról a teremtményéről, akit a maga képére és hasonlatosságára teremtett, hogy képeznünk kell magunkat, fejlődnünk kell, lehetőséget kell adnia a számunkra, hogy lehessünk azok, szabad akaratunkból, akivé elgondolt, a teremtésben! Megengedi a választás lehetőségét mindannyiunknak! Bele teremt olyan közegbe, olyan létállapotba, ahol minden van. Hogy én dönthessem el, mit, mivel, és mire kívánok használni. Mindezt az időben helyezi el, és ebbe az időbe állít bele, melyben vannak „mostok”. Tetszik ez a megfogalmazás: „Életünk olyan, mint a „mostok” gyűjteménye. Minden „most” egy nagyobb kép részecskéje, akár egy mozaik.” – olvasom a mai, Regnum Christi elmélkedésben, P .Edward McIlmail LC. –től.

Elgondolkodtat e kép! Minden pillanatom most zajlik, és minden „mostról” én hozok döntést. Kivel, kiért, és hogy élem meg? Lehetek magam, mégsem csak önmagamért való, ráadásul, valamiért, valakiért vállalhatom fel önmagam. Persze, megélhetem ezt úgy is, hogy ’jaj ne!’

De, megélhetem úgy is, hogy: ’de hát, nem vagyok magamra hagyva!’ Hiszen, a felelősségem valami olyan dimenziókban nyer értelmet, mely nem ítéletre kerül, hanem egy olyan ölbe hull, ahol nem az az érdem, hogy, hogy sikerült döntenem, milyen lett az én szememben annak sikere, hanem az, hogy milyen szándékkal tettem! Egy rend részévé lehetek, vagy egy rendetlenség áldozatává, és kiszolgálójává. Nem mindegy!

Ma kezdődik az Advent, egy újabb készület, elcsendesedési lehetőség a keresztény kommunikáció szerint. Visszacsatolás, visszatekintés arra, amit eddig tettem, milyen lélekkel, szándékkal tettem? Tudnom kell, hogy döntéseimet el kell szenvednem. Ez nem kerülhető el egy olyan közegben, mely ennyire heterogén, érzelmileg, kultúrájában, ideológiájában, identitásában, érdekeltségében, értékítéletében, értékrendjében, vélemény alkotásában. Ez egyre inkább lesz így, hogy az önmagát intelligensnek tartott társadalom egyre fegyelmezetlenebb, és érdektelen abban, hogy a másik emberrel közösséget teremtsen, közösségre jusson.

Azonban, ez a leglényegesebb kérdésen jottányit sem változtat. Jézus mondja, hogy amíg a világ világ, a törvény törvény marad, abból egyetlen vessző sem veszti el értelmét, és jelentését! (lásd: Mt 5,18; Lk 16,17) Csak nehogy félre ismerjük, Jézus mit tart a törvényről!

Talán, az ünnep, jelen esetben a Karácsony, nem is önmagáért van. Hanem a készületért, melyben én, a „mostjaimat” kielemezhetem, rájöhetek arra, hogy miben tévedtem az elmúlt időben, mit értettem félre, rosszul, miben okoztam önmagamnak is csalódást, és ezért másokat is bántottam. Aminek a vége, a bűnbánatom, hogy rám találhasson Isten irgalmas szeretete, melynek megélésé lehet számomra ünnepelhetővé! Ez az igazi ünnep, a megtérés örömének megélése! Minden keresztény ünnep lényege ez! Rátalálni Istenre, és ennek a felfedezésnek az örömében tobzódni! Veled, Benned hadd legyél nekem Istenem! Ámen