Advent első hetének péntekje

Advent első hetének péntekje

Napjainkban sok ember számára nehézséget jelent Isten létezésének és annak elismerése, hogy jelen van, működik a világban. Az ilyen gondolkodású személyeknek az a meggyőződése, hogy a világ eseményeit, történéseit az ember határozza meg és irányítja. Néha valóban úgy tűnik, hogy az emberi elképzeléseknek semmi sem szab határt, aztán mégis szüntelenül akadályokba ütközik az emberi elszántság. Az emberi törekvések mögötti jószándékot felesleges volna vitatni, még akkor is, ha a nagyzási mánia olykor egészen nyilvánvaló. Ugyanakkor a világban tapasztalható rossz és gyűlölet a családi békétlenségektől a nemzetek közti háborúkig egyértelművé teszi, hogy az ember nem a jóra törekszik. Ennek hátterében felfedezzük Isten elutasítását és az ő törvényeinek el nem fogadását.
A bibliai szereplők esetében a vallásos élmény alapját a természetfeletti, isteni erő megtapasztalása biztosította. Az emberek akkor tudtak előrelépni, fejlődni, akkor tudták életüket jobbra fordítani, ha megérezték Isten működését életükben és hittel elfogadták azt. Ennek szép példája a mai evangéliumban szereplő két vak esete. A látás ajándékát hiába várnák emberektől, de bátran kérik Jézustól. Megszólításukkal elismerik Jézus messiási hatalmát, kérésükkel pedig kifejezik az Úr istenségébe és isteni erejébe vetett hitüket.
Hitem megvallása fordulatot hoz életembe. Hiszem-e, hogy Jézus tud rajtam segíteni?
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Uram, Jézus! A karácsonyhoz közeledve adj nekem igazi örömöt, a Te születésed ünnepét váró örömöt! Jóságodra és szeretetedre vágyom, amelyek messiási ajándékaid számomra és minden ember számára. Gyógyítsd meg lelki vakságom, hogy lássak és felismerjelek téged, mint Megváltót.