Kik mint hű és okos szolgák, az Úr cselédi-telibe tétettetek

Kik mint hű és okos szolgák, az Úr cselédi-telibe tétettetek (Máté 24).

Ments meg, Uram minket! 

Aki értheti, annak legyen igaza! Ahogy olvasom Izajás szavait, arra gondolok, az a gondolat fogalmazódik meg bennem, hogy mi van akkor, ha minden, mit Isten művel, fejünk felett, rajtunk kívül zajlik? Bárhogy is teszünk, az be fog teljesülni, amit Izajás jövendöl. A kérdés csak az, hogy ami elkövetkezik, annak az elviselésére, elfogadására ki lesz képes, illetve, kinek telhet abban kedve, öröme? Mert lehet olyan, akit kivet magából az az állapot, mert képtelenek annak meghallására, észlelésére, illetve, ott már erőszakosságuk, kényszeredettségük, függőségük, gonoszságuk, önteltségük, önzésük, stb. nem válhat javukra.

Ez a világ az élhetetleneket nem szívleli. Isten országa, ezzel ellentétben pedig azt nem viseli el, aki kihasználni próbál másokat, visszaél a lehetőségekkel, fölényességéből húz hasznot.

Ebben az esetben, az az ember, aki alázatosságot, szelídséget, engedelmességet gyakorolja ebben az életben, ott fog otthonra lelni, mert édes lesz számára az, hogy többé nem kell a jóért küzdenie, mert ott, ahol Isten országa lesz, ott a jó válik természetessé.

Mérhetetlen alázatot, szelídséget, engedelmességet tanulni lehessek képes! Segíts engem Istenem! Bár, az sem mindegy, mire vonatkoztatom e jellemet. Bármire, mindenre, vagy csak a világ ellenében, de úgy, hogy eközben Isten fegyverzetébe felvértezve legyen bátorságom, harcos modorom, ahogy azt Pál apostol tanítja, a Kol 3,9-10 –ben és az Ef 6,13-17-ben?

Bizony, tévelygő lelkű vagyok, ezért kérem Istenem, bölcsességedben részesíts engem! Ámen