2016. november 29., kedd

Ferenc pápa: A keresztény alázat a kicsinyek erénye, nem szerepjátszás



Ferenc pápa: A keresztény alázat a kicsinyek erénye, nem szerepjátszás

Nem a bölcseknek és az okosoknak, hanem a kicsinyeknek tárja fel az Úr az üdvösség misztériumát. A kicsinyek erénye az istenfélő magatartás, az alázat – mondta Ferenc pápa november 29-én reggel, a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmisén.

A Szent Lukács könyvéből való napi evangéliumi szakasz (Lk 10,21–24) Jézus ujjongó hálaadásáról szól, aki kitörő örömmel dicsőítette az Istent a Szentlélekben, amiért az Úr a kicsinyeknek nyilatkoztatta ki az üdvösség titkát és önmaga misztériumát.

Isten azoknak tartogatja titkait, akik megértik azt: nem a bölcseknek és az okosoknak, hanem a kicsinyeknek; az ő szívükhöz szól. Az olvasmány Izajás próféta könyvéből (Iz 11,1–10) is olyan apró részletekkel van tele, amelyek ebbe az irányba mutatnak. A próféta is egy kis hajtásról beszél, mely Izáj gyökeréből sarjad, nem pedig egy hadseregről, mely a szabadulást hozza. A kicsinyek a főszereplői karácsonynak is. Karácsonykor is ezt a kicsinységet látjuk: egy kisgyermeket, egy istállót, egy anyukát és egy apukát… Apróságokat. Nagy szíveket, de a kicsinyek magatartását. És ezen a hajtáson nyugszik meg az Úr Lelke, a Szentlélek, ez a kis hajtás lesz a kicsinyek erénye, az Úr félelme. Az Urat félve halad majd. Az istenfélelem nem azonos a félelemmel, hanem annak a parancsnak a megélése, amit Isten adott Ábrahám atyánknak: „Járj az én jelenlétemben, és légy feddhetetlen. Alázatos.” Ez az alázat: az istenfélelem.

És csak a kicsinyek képesek teljesen megérteni az alázat értelmét, az istenfélelem lényegét, mert az Úr előtt járnak, aki látja és óvja őket; ők pedig érzik, hogy az Úr adja meg az erőt ahhoz, hogy tovább tudjanak menni. Ez az igazi alázat – magyarázta homíliájában Ferenc pápa. – Megélni a keresztény alázatot úgy lehet, ha féljük az Urat, ami nem félelmet jelent, hanem azt, hogy kimondjuk: „Te vagy Isten, én egy ember vagyok, én így haladok előre az élet kis dolgaival, de a Te jelenlétedben zarándokolva megpróbálok feddhetetlen lenni.” Az alázat a kicsinyek erénye, mármint az igazi alázat, és nem a szerepjátszás, amelyik azt mondja: „Én alázatos vagyok, és büszkén vállalom!” Nem, ez nem valódi alázat. A kicsinyek alázata az, amely az Úr jelenlétében halad, nem beszél ki másokat, csak a szolgálatot nézi, és a legkisebbnek érzi magát. Ott rejlik az erő.

Alázatos, nagyon alázatos az a lány, akire Isten rátekint, hogy elküldje Fiát – utalt a pápa ismét karácsonyra. A lány rögtön utána elmegy unokatestvéréhez, Erzsébethez, de nem szól neki semmit arról, ami történt. Ilyen az alázat – fűzte hozzá a Szentatya. Az Úr jelenlétében járni boldogan, örvendezve, mert Ő ránk tekintett, ujjongva, mert alázatosak vagyunk, ahogyan Jézus a mai evangéliumban elbeszéli.
Jézusra tekintve, aki ujjong örömében, mert Isten a titkát az alázatosaknak nyilatkoztatja ki, kérhetjük magunk számára is a kegyelmet az alázathoz, az istenfélelemhez, ahhoz, hogy az Ő jelenlétében járjunk, megpróbálva feddhetetlennek lenni. És így, ezzel az alázattal éberek lehetünk az imában, szorgosak a testvéri szeretetben és ujjongók a hálaadásban – zárta kedd reggeli szentbeszédét Ferenc pápa.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése