Celesztiánus Perdonanza ünnep Aquilában – interjú a város püspökével
Augusztus
28-án vasárnap tartották az abruzzoi l’Aquila városában az V. Celesztin pápa
alapította Perdonanza 722. ünnepi eseményét, melynek középpontjában az a
szentmise állt, melyet a földrengések városa ajánlott fel a mostani katasztrófa
áldozatai emlékére.
Rádiónk
mikrofonja előtt Giuseppe Petrocchi érsek, Aquila főpásztora szólt a mostani
ünnep sajátosságairól.
Teljesen
részt veszünk abban a fájdalomban, melyet a szomszédos testvér-lakosság viselt
el a földrengés következtében. Ez egy olyan dráma, amit l’Aquila jól ismer,
mert hiszen szenvedéssel átélte már. De éppen ezért a város vezetése úgy
döntött, hogy az ünnep kulturális és szórakoztató jellegű eseményeit törlik a
programról a szolidaritás jegyében és csak a vallásos eseményeket tartottuk
meg, de azokat is mértéktartóan, visszafogottan ünnepeltük. Ez egy mód, mellyel
szívünk és elménk egy hullámhosszon mozog azokkal, akik most egy nehéz
keresztúton haladnak keresztül.
Milyen
értelmet nyer a mostani Perdonanza a szörnyűséges földrengés fényében?
Azt
mondanám, hogy illenek a Perdonanza-hoz azok az események, melyeket keresztény
lelkülettel, a hittől megvilágítva, a karitász jegyében tartottunk. Olyan
lelkület ez, mely megnyílik a reménység előtt, hiszen mi tudjuk, hogy nem a
halálé az utolsó szó. Jézus Húsvétjában meghalt a halál, tehát az egy átmenet,
ebből a világból az atyai Házba és azt úgy kell megélni, mint bejutást az
életbe, nem pedig, mint a semmibe merülést. A Perdonanza az emberi szívbe
helyezi a keresztény kinyilatkoztatást. A Perdonanza olyan, mint egy kút,
melyet V. Cölesztin egészen addig menően ásott, amíg elérte az evangélium
mélyrétegű vizeit. Ez kegyelem, hiszen azt nem mi helyeztük a kútba,
ellenkezőleg, nekünk kell azt onnan kimernünk, hogy aztán szétoszthassuk. A
Perdonanza egy lehetőség, mellyel Isten irgalmasságát befogadhatjuk. A
Perdonanza tehát elsősorban megbocsátás, ahogy Pál mondja: „hagyjuk, hogy
kiengesztelődjünk az Istennel”.
Ez
a tragikus esemény érzelmileg magába vonta az egész világot, de különösen is
l’Aquilát, mely még a 2009-es földrengés sebeit hordja…
Én eredetileg ascolanoi vagyok. Tizenhárom éven át egy hegyifalu
plébánosa voltam, pontosan ott, azon a környéken, amelyet megrázott a föld.
Trisungo a neve a falunak és csak két és fél kilométerre fekszik Arquata del
Tronto-tól, mely most porba dőlt. Ahogy meghallottam a hírt, azonnal az egykori
falumba siettem, hogy találkozzam az emberekkel. Megdöbbent arcokat láttam,
vigasztalan tekintetekkel, az embereknek először a szeretet érzelmi közelségére
van szüksége és csak utána az anyagi segítségnek. Őszintén mondom, egyszerre
éltem meg ezt a tragédiát, mint egy aquilai, ahol püspök vagyok és mint
ascolanoi és amatricianai, ahol papi életem jelentős éveit töltöttem. Ez a
tragédia a szívem közepét sújtja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése