2016. augusztus 31., szerda

Celesztiánus Perdonanza ünnep Aquilában – interjú a város püspökével



Celesztiánus Perdonanza ünnep Aquilában – interjú a város püspökével


Collemaggioi Szűz Mária bazilika Aquilaba
Augusztus 28-án vasárnap tartották az abruzzoi l’Aquila városában az V. Celesztin pápa alapította Perdonanza 722. ünnepi eseményét, melynek középpontjában az a szentmise állt, melyet a földrengések városa ajánlott fel a mostani katasztrófa áldozatai emlékére.
Rádiónk mikrofonja előtt Giuseppe Petrocchi érsek, Aquila főpásztora szólt a mostani ünnep sajátosságairól.
Teljesen részt veszünk abban a fájdalomban, melyet a szomszédos testvér-lakosság viselt el a földrengés következtében. Ez egy olyan dráma, amit l’Aquila jól ismer, mert hiszen szenvedéssel átélte már. De éppen ezért a város vezetése úgy döntött, hogy az ünnep kulturális és szórakoztató jellegű eseményeit törlik a programról a szolidaritás jegyében és csak a vallásos eseményeket tartottuk meg, de azokat is mértéktartóan, visszafogottan ünnepeltük. Ez egy mód, mellyel szívünk és elménk egy hullámhosszon mozog azokkal, akik most egy nehéz keresztúton haladnak keresztül.
Milyen értelmet nyer a mostani Perdonanza a szörnyűséges földrengés fényében?
Azt mondanám, hogy illenek a Perdonanza-hoz azok az események, melyeket keresztény lelkülettel, a hittől megvilágítva, a karitász jegyében tartottunk. Olyan lelkület ez, mely megnyílik a reménység előtt, hiszen mi tudjuk, hogy nem a halálé az utolsó szó. Jézus Húsvétjában meghalt a halál, tehát az egy átmenet, ebből a világból az atyai Házba és azt úgy kell megélni, mint bejutást az életbe, nem pedig, mint a semmibe merülést. A Perdonanza az emberi szívbe helyezi a keresztény kinyilatkoztatást. A Perdonanza olyan, mint egy kút, melyet V. Cölesztin egészen addig menően ásott, amíg elérte az evangélium mélyrétegű vizeit. Ez kegyelem, hiszen azt nem mi helyeztük a kútba, ellenkezőleg, nekünk kell azt onnan kimernünk, hogy aztán szétoszthassuk. A Perdonanza egy lehetőség, mellyel Isten irgalmasságát befogadhatjuk. A Perdonanza tehát elsősorban megbocsátás, ahogy Pál mondja: „hagyjuk, hogy kiengesztelődjünk az Istennel”.
Ez a tragikus esemény érzelmileg magába vonta az egész világot, de különösen is l’Aquilát, mely még a 2009-es földrengés sebeit hordja…
Én eredetileg ascolanoi vagyok. Tizenhárom éven át egy hegyifalu plébánosa voltam, pontosan ott, azon a környéken, amelyet megrázott a föld. Trisungo a neve a falunak és csak két és fél kilométerre fekszik Arquata del Tronto-tól, mely most porba dőlt. Ahogy meghallottam a hírt, azonnal az egykori falumba siettem, hogy találkozzam az emberekkel. Megdöbbent arcokat láttam, vigasztalan tekintetekkel, az embereknek először a szeretet érzelmi közelségére van szüksége és csak utána az anyagi segítségnek. Őszintén mondom, egyszerre éltem meg ezt a tragédiát, mint egy aquilai, ahol püspök vagyok és mint ascolanoi és amatricianai, ahol papi életem jelentős éveit töltöttem. Ez a tragédia a szívem közepét sújtja.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése