Szent István király, a Boldogasszony buzgó
tisztelője
Könyörögj érettünk!
Miért
a megfeszített vált Isten misztériumává, ismérvévé, erejévé? Úgy tűnik
számomra, hogy Pál megválaszolja a kérdésemet: „Mert a zsidók jeleket kívánnak,
a görögök pedig bölcsességet keresnek, mi azonban a keresztrefeszített
Krisztust hirdetjük, ami ugyan a zsidóknak botrány, a pogányoknak pedig
oktalanság; maguknak a meghívottaknak azonban, zsidóknak és görögöknek
egyaránt, Krisztus Isten ereje és Isten bölcsessége, mert Isten oktalansága
bölcsebb az embereknél, és Isten gyöngesége erősebb az embereknél.”
Nyugodtan,
bátran, helyettesítsem be a zsidókat, a görögöket okoskodásaimmal,
megindoklásaimmal, melyekkel állandóan a magam igazát próbálom bizonygatni, a
Lélek figyelmeztetései ellenében. Nem is hangosan, fennhéjázva, hanem csak úgy,
lelkiismeretemet elaltatva. A pogányok kifejezést nem is kell helyettesítgetni.
De azokat Pál csak azért említi meg, hogy képes lehessek magamat, tőlük
megkülönböztetni. A megkülönböztetést úgy kell értenem, ahogy Pál érti: „azt
mondom tehát, és kérve kérlek titeket az Úrban, hogy most már ne éljetek úgy,
ahogy a pogányok élnek, akik hiúságokon jártatják az eszüket.” [Ef 4,17]
A
kereszt, mely Krisztus egész kinyilatkoztató jelenlétét Istenről,
felkiáltójellel látja el, intés az ember számára. Figyelmeztetés: ennél többet
nem tehet az Emberért Isten, mint amit emberré válásával megtehetett! Isten
valóban rávilágít, megvilágítja azt, ami az Ember számára, maga érdemévé lehet.
Az válhat az embernek méltóságává, ami Istent méltóvá tette szemében az
istenségének tiszteletére: megalázta magát! Erre is Pál hívja fel a
figyelmünket: „Ugyanazt az érzést ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban
is megvolt, aki, bár Isten alakjában létezett, nem tartotta Istennel való
egyenlőségét olyan dolognak, amelyhez mint zsákmányhoz ragaszkodnia kell, hanem
kiüresítette önmagát, szolgai alakot vett fel, és hasonló lett az emberekhez, külsejét
tekintve úgy jelent meg, mint egy ember. Megalázta magát, engedelmes lett a
halálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért Isten felmagasztalta őt, és olyan
nevet adott neki, amely minden más név fölött van, hogy Jézus nevére hajoljon
meg minden térd az égben, a földön és az alvilágban, és minden nyelv vallja,,
hogy »Jézus Krisztus az Úr!« az Atyaisten dicsőségére.” [Fil 2,5-11] Hát
hajoljon meg térdem, derekam, egész személyem Jézus Krisztus előtt, és
tanítása, barátsága nyomán az Atya előtt!
Nehogy
úgy járjak, amire Jézus utal: mert „nem mindenki, aki azt mondja nekem: ‘Uram,
Uram!’, megy be a mennyek országába, csak az, aki megteszi Atyám akaratát, aki
a mennyben van.” [Mt 7,21] És ez az ‘Uram, Uram!’ hangzik el a mai
evangéliumban is! Elégnek kell lennem arra, hogy mikor kopogtatok, akkor azt
mondják nekem: ’már vártalak’! Ó, hogy vágyom rá, és már meg is könnyezem!
Bizony
méltatlanná kell tennem magam az alázatosságban, hogy méltónak találtassak
Isten országában! Hogy halálom ne legyen hiábavalóság, hanem a boldogulásom
zálogává válhasson! Mert „boldog az a nemzet, amelynek Istene az Úr”! Karolj
fel Istenem, hogy lelkem Lelkeddel egy legyen! Ámen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése