Ferenc pápa: Ne tápláljunk előítéleteket a nőkkel szemben!
A nyár utolsó általános kihallgatásán, augusztus 31-én Ferenc pápa a vérfolyásos asszony meggyógyításának történetéről tartotta katekézisét. Azt a Jézust állította példaképül az egyház elé, aki irgalommal teli szívvel teljes körű gyógyulást ad az embernek és visszaadja emberi méltóságát.
Kedves testvéreim, jó napot kívánok!
Az
imént hallott evangéliumi szakasz olyan alakot állít elénk, aki kiemelkedik
hitével és bátorságával. Arról az asszonyról van szó, akit Jézus meggyógyított
vérfolyásából (vö. Mt 9,20–22). Az emberek között előrehaladva hátulról Jézus
közelébe férkőzik, hogy megérintse ruhája szegélyét. „Így gondolkodott magában:
»Ha csak ruháját érintem is, meggyógyulok«” (Mt 9,21). Mekkora hit! Mekkora
hite volt ennek az asszonynak! Így gondolkodik, mert rendíthetetlen hit és nagy
remény vezeti, és egy kis ravaszsággal meg is valósítja, amit szíve mélyén
szeretne. Oly erősen vágyik Jézus szabadítására, hogy áthágja a mózesi törvény
előírásait is. Ez a szegény asszony ugyanis nem egyszerűen beteg volt hosszú
évek óta, hanem vérzése miatt tisztátalannak is tartották az emberek (vö. Lev
15,19–30). Ki volt zárva az istentiszteletből, a házaséletből, az emberekkel
való megszokott érintkezésből. Márk evangélista hozzáteszi, hogy sok orvost is
felkeresett, minden pénzét rájuk költötte, és fájdalmas kezeléseket szenvedett
végig, de állapota csak rosszabb lett. Olyan asszony volt, akit a társadalom
kivetett magából. Figyelembe kell vennünk kidobottságát, hogy megérthessük
lelkiállapotát: érzi, hogy Jézus meg tudja szabadítani az évek óta tartó
betegségéből, a kirekesztettségből és a méltóságvesztettségből. Egyszóval:
tudja, hogy Jézus képes megszabadítani.
Ennek
az asszonynak az esete rávilágít arra, hogyan gondolkodunk a nőkről és hogyan
bánunk velük. Figyelmeztetést kapunk: mindannyiunknak – a keresztény
közösségeknek is – óvakodnunk kell attól, hogy a női mivoltot előítéletekkel
szemléljük és a nők sérthetetlen méltóságát bántó gyanúval kezeljük. Épp az
evangéliumok állítják helyre az igazságot és vezetnek felszabadító látásmódra.
Jézus elcsodálkozott ennek a mindenki által került asszonynak a hitén, és
reményét szabadulássá változtatta. Nem ismerjük a nevét, de az a néhány mondat,
amellyel az evangéliumok bemutatják Jézussal való találkozását, felvillantják a
hitnek azt az útját, amely képes helyreállítani az igazságot és minden ember
méltóságának nagyságát. A Krisztussal való találkozásban mindenki előtt, minden
férfi és minden nő előtt megnyílik – bárhol és bármely korban éljen is – a
szabadulás és az üdvösség útja.
Máté
evangéliuma azt mondja, hogy amikor az asszony megérintette Jézus ruháját, ő
„megfordult”, és „meglátta” (Mt 9,22), aztán pedig beszélni kezdett hozzá.
Ahogy mondtuk, mivel kirekesztett volt, az asszony titokban cselekedett, Jézus
háta mögött, félénk volt, félt, hogy észreveszik, hiszen egy kitaszított nő
volt. Jézus viszont meglátja, és tekintetében nincs feddés, nem azt mondja:
„Menj innen, te kidobott vagy”, mintha csak azt mondaná: „Te leprás vagy, tűnj
innen!” Nem, nem szidja le, hanem Jézus tekintetéből irgalom és gyengédség
sugárzik. Ő tudja, mi történt [az asszony titokban megérintette], de a
személyes találkozást is keresi ezzel az asszonnyal, azt, amire ő
végeredményben vágyakozott. Ez azt jelenti, hogy Jézus nemcsak elfogadja őt,
hanem méltónak tartja erre a találkozásra, arra, hogy beszéljen hozzá és
ráfigyeljen.
Az
elbeszélés központi részében a szabadulás-gyógyulás szó háromszor is
megismétlődik: „»Ha csak ruháját érintem is, meggyógyulok.« Jézus megfordult,
ránézett, és így szólt: »Bízzál leányom, hited megszabadított.« Attól az órától
fogva az asszony egészséges volt” (Mt 9,21–22). Ez a „bátorság, leányom” Isten
egész irgalmasságát kifejezi, amelyet Isten az iránt az asszony iránt érez. És
minden kitaszított ember iránt! Hányszor érezzük mi is magunkat elvetettnek
bűneink miatt, hiszen olyan sok bűnt elkövettünk… Az Úr viszont azt mondja
nekünk: „Bátorság! Jöjj! Az én szememben nem elvetett vagy! Bátorság, leányom!
Te leány vagy, te fiú vagy!” És ez a kegyelem pillanata, a megbocsátásé, a
Jézus életébe, az egyház életébe való bevonás pillanata. Az irgalmasság
pillanata. Ma mindannyiunknak, bűnösöknek, akik akár nagy bűnösök, akár kis
bűnösök vagyunk, de mindannyiunknak az Úr azt mondja: „Bátorság, jöjj! Nem vagy
többé elvetett: megbocsátok neked, magamhoz ölellek!” Ilyen Isten irgalmassága!
Bátran oda kell mennünk hozzá, bocsánatot kell kérnünk bűneinkért, és
haladhatunk tovább előre. Bátran, mint ez az asszony!
A
„szabadítás-gyógyulás” szónak több értelme is van tehát: mindenekelőtt
visszaadja az asszony egészségét; aztán megszabadítja a hátrányos társadalmi és
vallási megkülönböztetésektől; beteljesíti a szívében táplált reményt, elveszi
félelmeit és csüggedtségét; végül visszahelyezi őt a közösségbe, felszabadítja
az alól a szükség alól, hogy titokban kelljen cselekednie. Fontos ez az utolsó
dolog: egy félreállított ember mindig titokban cselekszik, időnként vagy egész
életében: gondoljunk csak az abban a korban élő leprásokra vagy a mai
hajléktalanokra…; gondoljunk a bűnösökre, magunkra, bűnösökre: mindig teszünk
valamit titokban, szükségét érezzük, hogy rejtekben cselekedjünk, mert
szégyelljük azt, akik vagyunk… És ő megszabadít minket ettől, Jézus
megszabadít, és talpra állít minket: „Kelj fel, jöjj, állj talpra!” Úgy,
ahogyan Isten teremtett minket: Isten úgy teremtett meg minket, hogy egyenesen
álljunk, és ne megalázottak legyünk. Talpon, egyenesen! Jézus teljes körű
gyógyulást ad, olyat, amely ismét bekapcsolja az asszony életét Isten
szeretetének körébe, ugyanakkor visszahelyezi őt teljes méltóságába.
Végeredményben az asszonynak nem az általa megérintett ruha ad
gyógyulást, hanem Jézus hitben befogadott szava az, ami képes őt
megvigasztalni, meggyógyítani és visszahelyezni az Istennel és a néppel való
kapcsolatba. Jézus az áldás egyedüli forrása, akiből a teljes szabadulás, az
üdvösség fakad minden ember számára, és a hit az az alapvető magatartás,
amellyel azt fogadnunk kell. Jézus irgalommal teljes viselkedésével ismételten
megmutatja az egyháznak, milyen úton kell járnia, hogy minden embert elérjen,
hogy mindenki meggyógyulhasson, testben-lélekben egyaránt, és mindenki
visszanyerhesse istengyermeki méltóságát. Köszönöm!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése