Jézus
azért jött a világra, hogy megváltsa az embereket. Lehet vitatkozni, hogy ez
mennyire sikerült. Úgy rendezte a megváltói halálát, hogy a Golgotán vele
együtt két gonosztevőt feszítsenek keresztre. A magukat csodálatos szenteknek
valló farizeusok, írástudók és maga az ároni papság akkor élő tagjai Jézussal
szemben mindent elkövettek, hogy a gonoszokkal együtt feszítsék keresztre. A
Felfeszített Istenemberrel szemben dühöngtek: „Másokat megmentett – mondták -
most mentse meg magát, ha ő a Messiás, az Isten választottja” Gúnyt űztek
belőle a katonák is, odamentek és ecettel kínálták: Ha te vagy a zsidók
királya, szabadítsd meg magad! – mondták” (Lk 23,35-37) „Az egyik fölfeszített
gonosztevő káromolta: Nem te vagy a Krisztus? Szabadítsd hát meg magad és
minket is. A másik rászólt: Nem félsz az Istentől? Hisz te is ugyanazt a
büntetést szenveded. Mi tetteink méltó jutalmát kapjuk. De ő nem csinált semmi
rosszat. Aztán hozzá fordult: Jézus, emlékezzél meg rólam országodban. Ezt
válaszolta neki: Bizony mondom neked, még ma velem leszel a paradicsomban”
(39-43) „a hatodik óra körül sötétség támadt az egész földön, s egészen a
kilencedik óráig tartott. A nap elsötétedett, a templom
függönye középen kettéhasadt. Jézus ekkor hangosan felkiáltott: Atyám! Kezedbe
ajánlom lelkemet. E szavakkal kilehelte lelkét. Amikor a százados a történteket
látta, dicsőítette az Istent, s azt mondta: Ez az ember valóban igaz volt. És
az egész kíváncsi tömeg, amely összeverődött, a történtek láttán mellét verte
és szétoszlott. Jézus ismerősei pedig, köztük az asszonyok is, akik Galileából
kísérték, távolabb állva látták mindezt”(44-49)„Ne ítélkezzetek, hogy
fölöttetek se ítélkezzenek. Amilyen ítélettel ti ítélkeztek, olyannal fognak
majd fölöttetek is ítélkezni” (Mt 7,1-2a) „Nem azért küldte el Isten a Fiát a
világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvösséget szerezzen a világnak.
Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, aki azonban nem hisz, már ítéletet vont
magára, mert nem hitt az Isten egyszülött Fiában. Ez az ítélet: a világosság a
világba jött, de az emberek jobban szerették sötétséget, mint a világosságot,
mert tetteik gonoszak voltak. Mert mindenki, aki gonoszat tesz, gyűlöli a
világosságot, s nem megy a világosságra, nehogy kiderüljenek tettei. Aki
ellenben az igazsághoz szabja tetteit, a világosságra megy, hadd derüljön fény
a tetteire, amelyeket az Istenben vitt végbe” (Jn 3,17-21) „Az Atya nem ítél el
senkit, hanem egészen a Fiúra bízta az ítéletet, hogy mindenki úgy tisztelje a
Fiút is, ahogy az Atyát tiszteli. Bizony, bizony, mondom nektek: Elérkezik az
óra, s már itt is van, amikor a halottak meghallják az Isten Fia szavát. S akik
meghallják, azok élni fognak. Amint ugyanis az Atyának élete van önmagában, a
Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában, s hatalmat adott neki, hogy
ítéletet tartson, mert hiszen ő az Emberfia. Ne csodálkozzatok rajta! Mert
elérkezik az óra, amikor a sírokban mindnyájan meghallják az Isten Fia szavát,
és előjönnek. Akik jót tettek, azért, hogy feltámadjanak az életre, akik
gonoszat tettek, hogy feltámadjanak a kárhozatra. Magamtól nem tehetek semmit.
Amint hallom, úgy ítélkezem. Ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem,
hanem annak akaratát, aki küldött” (5,22-30) Jézus a kereszten jól látta, hogy
Édesanyján kívül mindenki elvesztette az Istenfiúságába vetett hitét. Ezt a
hitet a jobb latornak azonnal megadta, húsvét hajnalán az asszonyoknak
visszaadta, húsvét estig apostolainak, tanítványainak adta vissza, kivéve
Tamást. A hit visszaadását megelőzte a szemmel és tapintással való tapasztalati
meggyőződés. A későbbi megtérők hite tapasztalatuk alapján biztos. Hitünknek a
biztos alapja a tapasztalatuk és a vértanúságuk.
2016. június 1., szerda
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése