Az én szeretett Fiam 13.

Az előző nap vendégeinek egy csoportja a csodálatos kenyérszaporítás utáni napon megtalálta Jézust a kafarnaumi zsinagógában. Ezzel köszöntötték: „Mester, hogy kerültél ide? Bizony, bizony mondom nektek felelte Jézus: Nem azért kerestek, mert csodajeleket láttatok, hanem mert ettetek a kenyérből és jóllaktatok. de ne romlandó eledelért fáradozzatok, hanem olyanért, amely megmarad az örök életre. Ezt az Emberfia adja nektek, aki mellett az Atya tett tanúságot. Erre megkérdezték tőle: Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgot vigyünk végbe? Az tetszik Istennek válaszolta Jézus, ha hisztek abban, akit küldött. De ők így folytatták: Hadd lássuk, milyen csodajelet viszel végbe!  Akkor majd hiszünk neked. Mit tudsz tenni? Atyáink mannát ettek a pusztában, amint az Írás mondja: Égi kenyeret adott nekik enni. Jézus erre azt mondta: Bizony, bizony, mondom nektek: Nem Mózes adott nektek kenyeret az égből, hanem Atyám adja nektek az igazi mennyei kenyeret. Mert az az Isten kenyere, aki alászállt a mennyből és életet ad a világnak. Erre így szóltak hozzá: Urunk, adj nekünk mindig ebből a kenyérből! Én vagyok az élet kenyere felelte Jézus. Aki hozzám jön, többé nem éhezik, s aki bennem hisz, nem szomjazik soha. De megmondtam, hogy bár láttok, mégsem hisztek. Minden, amit nekem ad az Atya, hozzám jön. S aki hozzám jön, nem taszítom el. Mert nem azért szálltam alá a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem meg, hanem annak akaratát, aki engem küldött. Annak, aki engem küldött, az az akarata, hogy abból, amit nekem adott, semmit el ne veszítsek, hanem feltámasszam az utolsó napon. Mert Atyámnak az az akarata, hogy mindenki, aki látja a Fiút és hisz benne, örökké éljen s feltámasszam az utolsó napon” (Jn 6,15b-40) Jézus nyíltan közli az őt keresőkkel, hogy a Mennyei Atya küldte, de ne kenyeret keressenek és várjanak el tőle, hanem Őt magát akarják elnyerni, mert Ő a mennyből alászállt élő kenyér. Ezt csak az érti meg, aki megkapta az Atya kegyelmét ennek megértésére. Az Atya régen előkészítette erre az emberiséget. Hatszáz évvel korábban Jeruzsálem lakosainak fogságba hurcolása idején ezt üzente: „Akkor egyetlen szívet adok nekik és új lelket: kitépem testükből a  kőszívet, és hússzívet adok nekik, hogy törvényeim szerint éljenek, tartsák szem előtt parancsaimat és teljesítsék őket. Akkor a népem lesznek, én meg az Istenük leszek” (Ez 11,19-20) Jézus jelet adott istenségére: amikor a tízezer embert jóllakatta az öt darab árpakenyérrel és a két hallal, állandóan teremtenie kellett az elfogyasztott kenyér pótlását. Mindaddig kapták a jóízű árpakenyeret, amíg tízezren meg nem töltötték a gyomrukat. A l nagyobbacska kenyérdarabokat pedig a tizenkét apostolnak kellett kosárba gyűjteni. Voltak ellenvetések hittagadók részéről, hogy Jézus hipnózissal csapta be az embereket. A jóllakott emberek feszülő gyomrát nem lehet félremagyarázni.  Kafarnaumban vita támadt arról is: „Hogy adhatja ez a testét eledelül?” (Jn 6,52) Jézus nem darabolja föl a testét, hanem kenyeret és bort változtat át saját testévé és vérévé. Az átváltoztatott anyag lényege változik át, v az, ami a kenyeret kenyérré teszi. Jézus a tó vízén sétált az apostolok bárkája után: teljesen elvette teste súlyát, nem úszott, nem süllyedt, nem a kiszorított vízmennyiséggel csökkent a súlya. Nekünk, fizikával foglalkozó modern embereknek, filozófiai műveltség birtokosainak érteni lehet egyet-mást. Akik mannát ettek, nem lettek halhatatlanok. Jézus Szent Testét és Vérét fogyasztók a szentáldozásban örök életre készítik fel a testüket is, nemcsak a lelküket: „Ez a mennyből alászállott kenyér nem olyan, mint az, amelyet atyáitok ettek, és meghaltak. Aki ezt a kenyeret eszi, örökké él”(58) A ma élőket hozzá kell segítenünk, hogy Jézust próbálják gondolkodva olvasni, megérteni.