Évközi kilencedik hét keddje
Miután
a vallási vezetők hiába kérdezték Jézust származásáról és hatalmáról, viták
sorát kezdeményezik vele, amelynek az a célja, hogy belekössenek tanításába és
olyan kijelentésekre kényszerítsék, amelyek alapján vádolhatják majd őt. A mai
evangéliumban az első ilyen vitáról olvasunk, amelynek témája az adófizetés. Az
adófizetés kérdése minden bizonnyal megosztotta a korabeli társadalmat és a
mindennapi beszélgetések tárgya lehetett. Az engedékenyebbek elfogadhatónak
tartották, hogy a zsidók adót fizessenek az elnyomó rómaiaknak, mert ilyen
módon megőrizhető volt az ország békéje. A lázadó lelkületűek eleve
elutasították az idegen uralmat, nem tűrték el, hogy a rómaiak gyakorolják
felettük a hatalmat, ráadásul még adót is kellett fizetni nekik. E lázadás a
rómaiakkal való szembekerülést jelentette.
A vitaindító kérdés így hangzik: „Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem?” Vajon melyik oldalra áll Jézus? Beletörődik abba, hogy Isten választott népe nem szabad és helyesli az elnyomókkal való békés viszonyt? Vagy lázadásra bíztatja honfitársait? Jézus ezt mondja: „Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené!” E bölcs válasszal kikerüli a csapdát, nem nyilvánít véleményt e politikai kérdésben, ugyanakkor most is felhívja a figyelmet az Istennek járó tisztelet fontosságára.
© Horváth István Sándor
Imádság: A vitaindító kérdés így hangzik: „Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem?” Vajon melyik oldalra áll Jézus? Beletörődik abba, hogy Isten választott népe nem szabad és helyesli az elnyomókkal való békés viszonyt? Vagy lázadásra bíztatja honfitársait? Jézus ezt mondja: „Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené!” E bölcs válasszal kikerüli a csapdát, nem nyilvánít véleményt e politikai kérdésben, ugyanakkor most is felhívja a figyelmet az Istennek járó tisztelet fontosságára.
© Horváth István Sándor
Uram, szívem szeretet nélkül nem tud meglenni. De még sokáig kell veled menetelnem, míg szeretetedet igazán megismerem. Akkor talán megtanulom, hogy a szeretet ott kezdődik, ahol kész leszek feltétel nélkül magam odaadni. Szívem tele van boldogság utáni vággyal, de ez a vágy is megkínoz, mert nem tud igazán beteljesülni. Ezért kell előbb abba a sötétségbe esnem, mely önző kívánságaimat kioltja. Csak akkor lesz a szeretetem oly erős, mint a halál, mert akkor saját önzésem börtönét törtem át, és szabaddá lettem, mint ahogy a halál szabaddá tesz bennünket az isteni élet dicsőségére. Uram, töltsd be ürességemet, hogy szereteted halvány sugarát mindig láthassam!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése