2016. május 30., hétfő

Az én szeretett Fiam 16.



A Megváltónak az összes emberért kell szenvednie és meghalnia, hogy bocsánatot nyerjenek az irgalmas Istentől. Nagyon sok szentírási szöveg beszél erről. Szemelvényt tudok csak kiragadni a sok üzenetből, amelyet a Mennyei Atya előre megfogalmazott. „Nézzétek, szolgám diadalmaskodik, fönséges lesz és felmagasztalják, és nagy dicsőségre emelkedik. Amint sokan megborzadtak láttán, hiszen oly dicstelennek látszott, és alig volt emberi ábrázata--, úgy fog majd sok nemzet ámulni rajta, és királyok némulnak el színe előtt. Mert olyasmit fognak látni, amilyet még soha nem hirdettek nekik, és olyan dolgoknak lesznek tanúi, amilyenről addig soha nem hallottak. Ki hitt abban, amit hallottunk, és az Úr karja ki előtt nyilvánult meg? Úgy nőtt fel előttünk, mint a hajtás, és mint a gyökér a szomjas földből. Nem volt sem szép, sem ékes, (hiszen láttuk), a külsejére nézve nem volt vonzó. Megvetett volt, utolsó az emberek között, a fájdalmak férfia, aki tudta, mi a szenvedés (Iz 52,13-53,3) „Igen, a mi bűneinkért szúrták át, a mi gonoszságainkért törték össze; a mi békességünkért érte utol a büntetés, az ő sebei szereztek nekünk gyógyulást” (5) Mint a juh,  amelyet leölni visznek,  vagy mint a bárány elnémul nyírója előtt: ő sem nyitotta ki a száját. A gonoszok között adtak neki sírboltot (7b-9a) Úgy tetszett az Úrnak, hogy összetöri a szenvedéssel. Ha odaadja életét engesztelő áldozatul, látni fogja utódait, hosszúra nyúlik élete, és teljesül általa az Úr akarata. Majd ha véget ér lelkének gyötrelme, látni fogja a világosságot, és megelégedés tölti el. Szenvedésével sokakat megigazultakká tesz szolgám, mivel gonoszságaikat magára vállalta. Ezért osztályrészül sokakat adok neki, és a hatalmasok lesznek a zsákmánya, amiért életét halálra adta, és a gonosztevők közé sorolták, noha sokak vétkeit hordozta, és közben imádkozott a bűnösökért.(10-12) Jézus minderre az isteni tervre, amelyet Izajás próféta látott és írt le Krisztus előtt hét évszázaddal már konkrétan válaszolt: A megtestesülés elfogadásakor, legkésőbb az ábrahámi áldáskor. Az elfogatása előtti estén, az utolsó vacsorán. Az Egyiptomból szabaduló nép a legelső bárányvacsora alkalmával még nem sejtette, hogy a jövendő Messiás 1280 év múlva ünnepélyesen befejezi a bárányvacsorát, ugyanakkor feláldozza magát, mint Isten Bárányát. egy kovásztalan kenyér átváltoztatásával saját élő testévé és a harmadik kehelyben lévő bor átváltoztatásával saját vérévé. Ott az apostoloknak, majd a később benne hívőknek is átörökíti eucharisztikus áldozattá kereszthalála örök emlékezetére és egyben a jelenlévő hívek eucharisztikus táplálékává. Ezután pedig velünk marad, mint „vándorlásunk örök társa” (Ho 280 B) kenyér színében a tabernákulumban. Ez tehát a megváltó szenvedésének, mint a megváltás tényének legszentebb misztériuma. Az Atya mindezt 1932-ben megerősítette nagy üzenetében: „De mit tegyek, hogy az emberek között találjam magam? Nem volt más lehetőség, mint hogy Én magam menjek, Istenségem második személyében. Megismernek-e Engem az emberek? Rám hallgatnak-e?  Számomra a jövőből semmi sem volt elrejtve: e két kérdésre Én magam azt válaszoltam: „Nem vesznek majd tudomást jelenlétemről, még ha közel is vannak hozzám. Fiamban bántalmazni fognak, minden jó ellenére, amit nekik cselekedni fog. Fiamban megrágalmaznak, keresztre feszítenek, hogy megöljenek. Vajon megállok-e ezért? Nem, gyermekeim, az emberek iránti szeretetem sokkal nagyobb. Nem álltam meg itt: felismerhetitek jól, hogy szerettelek benneteket, hogy úgy mondjam, jobban, mint szeretett Fiamat, vagy jobban, mint saját magamat. Amit nektek mondok, az annyira igaz, hogy ha elegendő lett volna teremtményeim egyike, hogy levezekelje a többi ember bűneit Fiaméhoz hasonló élet és halál által, haboztam volna. Miért? Mivel elárultam volna szeretetemet, szenvedést okozva egy másik teremtményemnek, amelyet szeretek, ahelyett, hogy én magam szenvedtem volna a Fiamban. Sohasem akartam szenvedést okozni gyermekeimnek” (Az Atya szól 25-26)
 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése