2015. június 15., hétfő

Zsolozsma CIIIC.



A bírák könyvéből
 2, 6 – 3, 4
A bírák korának általános áttekintése 

Azokban a napokban: Józsue elbocsátotta a népet, Izrael fiai pedig mind elindultak, ki-ki a maga örökrészébe, hogy birtokba vegyék a földet. Amíg Józsue élt, s a vének életben voltak, akik túlélték Józsuét, és még látták azokat a nagy tetteket, amelyeket az Úr Izrael javára végbevitt, a nép az Úrnak szolgált. Józsue, Nun fia, az Úr szolgája száztíz éves korában halt meg. Azon a földön temették el, amely osztályrészül jutott neki. Timnat-Hereszben, Efraim hegyén, a Gaas-hegytől északra. És amikor ez a nemzedék megtért atyáihoz, egy más nemzedék nőtt fel utána, amely nem ismerte az Urat, sem azt, amit Izraelért tett.Izrael fiai azt tették, ami gonosznak számít az Úr szemében, és a Baaloknak szolgáltak. Elhagyták az Urat, atyáik Istenét, aki kivezette őket Egyiptom földjéről, és más isteneket követtek, a körülöttük lakó népek isteneit. Ezeket imádták, az Urat pedig haragra ingerelték. Elhagyták az Urat, s Baalnak és Asztarténak szolgáltak. Az Úr haragra lobbant Izrael ellen. Rablók kezére adta, akik aztán kifosztották őket. Kiszolgáltatta őket körülöttük élő ellenségeiknek; nem voltak képesek ellenállni nekik. Bárhova mentek is, az Úr keze ellenük fordult, amint megmondta nekik az Úr, s amint megesküdött nekik az Úr. Így aztán végső nyomorúságra jutottak. Akkor az Úr bírákat támasztott nekik, és kiszabadította őket elnyomóik kezéből. De bíráikra sem hallgattak. Idegen istenekkel adták össze magukat, leborultak előttük. Nagyon hamar letértek arról az útról, amelyen atyáik jártak, akik hallgattak az Úr parancsaira; nem úgy jártak el, mint azok. Amikor az Úr bírákat támasztott nekik, az Úr a bíróval volt, és kiszabadította őket ellenségeik kezéből, amíg csak élt a bíró. Az Úr ugyanis megkönyörült rajtuk, amikor siránkoztak elnyomóik igája alatt. Amikor azonban meghalt a bíró, visszaestek, és még nagyobb gonoszságokat követtek el, mint atyáik: idegen istenekhez szegődtek, nekik szolgáltak, előttük borultak le, és nem hagytak föl atyáik tetteivel s megrögzött viselkedésével. Az Úr haragja fellángolt Izrael ellen, így szólt: „Mivel ez a nép megszegte a szövetséget, amelyet atyáikkal kötöttem, és nem hallgatott szavamra, nem pusztítok el egyet sem ezek közül a népek közül, amelyeket Józsue meghagyott, amikor meghalt; hogy próbára tegye általuk Izraelt, vajon az Úr útjain járnak-e, mint atyáik jártak, vagy sem.” Az Úr ezért hagyta meg ezeket a népeket, nem siettette pusztulásukat, és nem adta őket Józsue kezébe. Ezeket a népeket hagyta meg az Úr, hogy általuk próbára tegye Izraelt, azokat, akik már nem ismerték a kánaáni háborúkat, mégpedig Izrael fiainak, nemzedékeinek javára, azért, hogy megtanítsa őket a hadviselésre, legalábbis azokat, akik nem ismerték az egykori háborúkat: a filiszteusok öt fejedelmét, az összes kánaánit, szidonit, hetitát, akik a Libanon hegyláncán laktak, Baal-Hermon hegyétől egészen Hamat bejáratáig. Ezek arra szolgáltak, hogy próbára tegye általuk Izraelt, s lássa, megtartják-e azokat a parancsokat, amelyeket az Úr atyáiknak adott Mózes keze által. 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése