Zsolozsma CIC.

A bírák könyvéből

 6, 1-6. 11-24a
Gedeon meghívása 

Azokban a napokban: Izrael fiai azt tették, ami gonosznak számít az Úr szemében. Az Úr ezért Midián kezébe adta őket hét esztendőre, Midián keze súlyosan nehezedett Izraelre. Midián miatt Izrael fiai a hegyek közé barlangokba és erődökbe húzódtak. Valahányszor Izrael vetett, Midián, Amalek és kelet fiai felvonultak; Izrael ellen vonultak fel. Az ő földjén ütöttek tábort, és elpusztították a föld termését egészen Gáza környékéig. Nem hagytak Izraelben semmi élelmet, sem juhot, sem marhát, sem szamarat. Amikor megérkeztek nyájastul, sátrastul, annyian voltak, mint a sáskák. Sem maguknak, sem tevéiknek nem volt se szeri, se száma. Elözönlötték a vidéket, és letarolták, így Izrael nagy nyomorba jutott Midián miatt, és Izrael fiai az Úrhoz kiáltottak.Akkor megjelent az Úr angyala, és leült a terebintfa alá, amely Ofrában az Abiezer családjából való Joásé volt. Fia, Gedeon gabonát csépelt a szérűn, hogy megmentse Midiántól. Megjelent az Úr angyala, és így szólt hozzá: „Az Úr veled, hős vitéz!” „Engedj meg, Uram! – válaszolta Gedeon. – Ha az Úr velünk van, hogyan történt ez velünk? Hol vannak azok a csodák, amelyekről atyáink beszélnek nekünk, amikor azt mondják: »Hát nem ide vezetett minket az Úr Egyiptomból?« S most elhagyott minket az Úr, és kiszolgáltatott Midiánnak…” Erre az Úr feléje fordult, és azt mondta neki: „Menj, s ennek a te erődnek a birtokában szabadítsd ki Izraelt Midián kezéből. Vagy nem én küldtelek?” Gedeon így válaszolt: „Engedj meg, Uram! Hogyan szabadítsam meg Izraelt? Nemzetségem a legszegényebb Manasszéban, magam pedig a legkisebb vagyok atyám házában.” Az Úr így válaszolt neki: „Az Úr veled lesz, és úgy megvered Midiánt, mintha csak egyetlen egy ember volna.” „Ha tetszésre találtam szemedben – mondta Gedeon –, adj nekem jelet, hogy valóban te beszélsz velem. Ne távozz el innen, amíg vissza nem térek hozzád. Elhozom ajándékomat, és leteszem eléd.” „Itt maradok, amíg vissza nem térsz” – felelte az Úr. Gedeon tehát elment, megfőzött egy kecskét, és egy efa lisztből kovásztalan kenyeret készített. A húst kosárba, a levest fazékba tette, majd odavitte neki a terebintfa alá. Amint közeledett, az Úr angyala így szólt hozzá: „Vedd a húst és a kovásztalan kenyeret, tedd ide a sziklára, és öntsd ide a levest is!” Gedeon így is tett. Ekkor az Úr angyala kinyújtotta botját, amit kezében tartott, és megérintette a húst és a kovásztalan kenyeret. Tűz csapott ki a sziklából, és megemésztette a húst meg a kovásztalan kenyeret. Ezután az Úr angyala eltűnt szeme elől. Amikor Gedeon látta, hogy az Úr angyala volt, így szólt: „Jaj nekem, Uram, Istenem! Vajon miért láttam szemtől szemben az Úr angyalát?” Az Úr így válaszolt neki: „Béke veled! Ne félj, nem halsz meg.” Gedeon erre oltárt emelt ott az Úrnak, és ezt a nevet adta neki: „Az Úr a béke”. Ez az oltár ma is ott van.