Ferenc pápa beszéde a római egyházmegye vasárnapi nagytalálkozóján a szülői hivatásról
Róma
püspöke a város fiatal szülőivel - AFP
Rómának
szüksége van erkölcsi és spirituális újjászületésre
Először
azt a szellemi légkört érintette, amellyel a mai ember Rómában is találkozik.
„Rómának ma szüksége van erkölcsi és spirituális újjászületésre”. Ennek egyik
legfőbb sajátossága az az ideológiai gyarmatosítás, melynek eszmei alapja a
relativizmus. Vallja, hogy „az evangélium egy szép dolog, de maradjon csak ott,
ahol van. Nem érinti meg a szívet”. Éppen ezért van szükség újjászületésre, a
gyerekek és a fiatalok nevelésére, mely felelősség elsősorban benneteket
érint”. Megemlítette példaként a két héttel ezelőtti tapasztalatát, amikor egy
fiatal apa elmondta: „általános iskolás gyermekeinknek estéről estére újra
katekizmust kell tartanunk, hogy kivédjéü mindazt a káros lecsapódást, amit a
gyerekek az iskolából hoznak haza, néhány tanár és a tankönyvek hatásaként”.
Az
anyaság és apaság Istentől eredő hivatás a kölcsönös szeretetre és a
gyermekvállalásra
Az
őszi családszinódus távlatában szemlélve a szülői hivatást, a pápa annak
misztériumáról beszélt. Minden szülői hivatás, az apaság, de az anyaság is az Istentől
ered. Ő hív bennünket a kölcsönös és feltétlen szeretetre és ennek
gyümölcseként a gyermekvállalásra. Ez nagyszerű szülői hivatás adja meg a
lehetőségét annak, hogy az ember teljesen megvalósítsa önmagát, mert hasonlóvá
válik az Istenhez. Apává és anyává lenni, tesz bennünket sokkal inkább
hasonlóvá az Istenhez. Ez a szülői mivolt egy tanúságtétel is az összes többi
keresztény felé, a papok és a szerzetesek felé is, hiszen ők a lelki apaságra
és lelki anyaságra kapnak tőletek impulzust. A szeretet szépségét kell
megmutatnotok, nem a múlékony lelkesedést, hanem, hogy hisztek benne, hogy minden
veszekedés után békére találtok. Tudjátok milyen szép, amikor a gyerekek előtt
megcsókoljátok egymást!
A
gyermekeink néznek bennünket
Ferenc
pápa a szülőket arra emlékeztette, hogy a gyerekek állandóan, folyamatosan
nézik, kémlelik és fürkészik a szüleiket, nézik az arcukat, amikor megjönnek a
munkából, amikor vendéget fogadnak, amikor pihennek. Azt keresik a szüleik
arcán, vajon boldogok-e. A másik oldalról tekintve, intette a pápa a szülőket,
figyeljetek arra, hogy a köztetek születő nehézségek, problémák első áldozatai
a gyermekek, a ti gyermekeitek. Nincs nagyobb öröme egy gyermeknek, mint amikor
azt látják, hogy a szüleik gyengéden szeretik egymást, tisztelettel vannak
egymás iránt és ha kell, megbocsátanak egymásnak.
A
különbözőség gazdagsága
A
szülői hivatás misztériuma után Ferenc pápa a közösség, a kommúnió témáját
elemezte. A vonás eredete az Isten szentháromságos titka, a három különböző
személynek a teljes egysége a közös isteni természetben. A szülői mivolt ezen a
különbözőségen alapul: egymástól különböző két fél, a férfi és a nő közössége a
házasság. Ez a különbözőség gazdagság, alapvető és nélkülözhetetlen az emberi
személy számára. A jegyespároknak szoktam mondani – emlékezett a pápa – hogy te
vőlegény, tedd a menyasszonyodat még inkább nővé, és te menyasszony, tedd a
vőlegényedet még inkább férfivá. Együtt vagytok, egyek, egy közösségben, de a
különbözőség el nem tűnik, hanem megmarad, sőt növekszik, de egységben. A
különbözőség ugyanis egymás kiegészítését és kölcsönösséget jelent. Ha ez a
különbözőség szembeállít benneteket, akkor először az Isten segítségét
kérjétek, emlékezve Jézus szavaira, aki azt tanítja, hogy a mennyei Atya teszi
meg az első lépést a gyermekei felé. Amikor pedig sor kerül az elkülönülésre,
mert ez is megtörténhet, akkor tudjátok, hogy az egyház a szívén visel
benneteket. De keressétek a megértést, gyermekeitek javát. Soha ne használjátok
fel őket túszként a nehézségben! Végül Ferenc pápa a kölcsönös
megbocsátásra emlékeztette a szülőket és arra a küldetésre, amit a világ, Róma
népe tőlük vár!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése