2015. június 18., csütörtök

Évközi tizenegyedik hét csütörtökje



Évközi tizenegyedik hét csütörtökje


A tanítványok kérésére Jézus megtanít nekik egy imát, vagy talán helyesebb azt mondani, hogy imádkozni tanítja őket. A Miatyánknak ugyanis az adja meg az alaphangulatát, hogy az ember úgy tekint Istenre, mint Atyára. Ha imádságunkban abból a helyzetből indulunk ki, hogy Isten a mi Atyánk és mi az ő gyermekei vagyunk, akkor nem lehet elhibázni az imát. Akkor nem fogunk túlzásokba esni vagy felesleges kérésekkel fordulni Istenhez.
Mi az imádság? A teremtmény odafordulása a Teremtőhöz. A gondban lévő ember odafigyelése a Gondviselőre. A szükséget szenvedő rátalálása arra, aki meghallgatja, teljesítheti kérését. A szenvedő felkiáltása ahhoz, aki a legmélyebben megtapasztalta az emberi szenvedést. Az ujjongó ember dicsérete annak, aki a legméltóbb a dicséretre. A tékozló fiú kopogtatása az atyai ház ajtaján. Az örök élet után való vágyakozás kifejezése. A lélek beszélgetése azzal, aki egyedül képes testet és lelket teremteni, életet adni. Az ima annak hallgatása, aki meghallgat minket. Az ima a mi válaszunk Isten hívására és Isten válaszára való várakozás. Az ima megszólalás és elcsendesedés, gondolkodás és szemlélődés, a cselekvés forrása, de nem annak helyettesítője. Az ima hitem és szeretetem kifejezése. Az ima szüntelen utazás Isten felé és megnyugvás őbenne.
© Horváth István Sándor
Imádság:

Isten az Istentől, igaz Isten az igaz Istentől. Mi valljuk, hogy te valóban jó vagy, segíts minket jóságoddal! Mi valljuk, hogy te végtelenül irgalmas vagy, oltalmazz minket irgalmad palástjával! Te mindig igazságos vagy, légy számunkra az egyedüli igazság. Megváltónknak vallunk téged, ments meg minket minden gonosztól! Örökké szentnek dicsőítünk téged, szenteld meg testünket, vérünket!
Szent Efrém 



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése