Ferenc pápa:
Olyan kincseket halmozzunk fel, amelyek az égi tőzsdén értékesek!
Az önmagunk számára felhalmozott
kincsek állnak a háborúk, a szétrombolt családok, a méltóság elvesztésének
hátterében. Mindennapos harcot kell vívnunk, hogy jól sáfárkodjunk a
vagyonunkkal és a föld kincseivel a közjó érdekében – mondta homíliájában
Ferenc pápa június 19-én a Szent Márta-házban.
A gazdagság nem egy helyben áll, mint egy szobor,
melynek nincs kihatása az ember életére. A gazdagság hajlamos növekedni,
mozogni, elfoglalni a helyet az ember életében és szívében. És ha az embert
mozgató rugó a felhalmozás, akkor a gazdagság benyomul a szívébe és megrontja
azt. És mi menti meg a szívet? Az, ha a gazdagságot a közjó érdekében
használjuk – hangsúlyozta a Szentatya, aki a napi evangéliumi
szakaszból (Mt 6,19–23) indult ki, amelyben Jézus erre az igazságra
oktatja tanítványait: „Ahol a kincsed, ott a szíved is”.
Tehát ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön,
ahol moly és rozsda emészt, ahol a tolvajok betörnek és lopnak. Gyűjtsetek
magatoknak kincseket a mennyben – idézte tovább az evangéliumot a pápa,
majd így folytatta: természetesen a felhalmozás gyökerénél a biztonságra való
törekvés áll. De félő, hogy ha csupán önmagunkért tesszük, akkor nagy eséllyel
szolgáivá tesz minket. Végül ezek a kincsek nem adnak örök biztonságot.
Sőt, lerontják méltóságunkat.
Ezt látjuk a családokban is, a sok széthullott
családban. A háborúk gyökerénél is ez a törekvés áll, amely elpusztít, megront.
A mai világban sok háború zajlik a hatalomvágy, a pénzsóvárság miatt.
Őrizkedjetek a kapzsiságtól, így int az Úr. Mert a kapzsiság tör előre, egyre
csak előre. Egy lépcső, amely után új ajtó nyílik meg: aztán jön a hiúság,
amikor fontosnak, hatalmasnak hisszük magunkat, végül pedig a büszkeség. És
innen ered minden bűn. Kis lépcsők ezek, amelyek azonban a kapzsisággal
kezdődnek, a gazdagság felhalmozásának vágyával – mutatott rá Ferenc pápa.
Majd elmondta, tudja, hogy a felhalmozás az ember
természetéhez tartozik, és hogy a világot uralni küldetés is egyben. Ez tehát
mindennapos harcunk: hogyan kezeljük jól a föld kincseit, hogy azok az ég
kincsei legyenek?
Amikor az Úr megáld valakit gazdagsággal, akkor ennek
a vagyonnak a kezelőjévé teszi, de a közjó érdekében, nem pedig a maga javára.
Nem könnyű tisztességes intézőnek lenni, mert mindig ott van a kapzsiság, a
feltörekvés kísértése. A világ erre tanít, és efelé visz minket –
figyelmeztetett a Szentatya. – Másokra kell gondolnunk, arra, hogy amim van,
azzal másokat szolgáljak, és arra, hogy semmit nem vihetek magammal. Ha
kezelőként használom azt, amivel az Úr megajándékozott a köz javára, akkor ez
megszentel engem, szentté tesz.
Gyakran halljuk a sok kifogást azok szájából, akik
életüket a vagyon felhalmozásával töltik. Nekünk mindennap meg kell kérdeznünk
magunktól: „Hol van az én kincsem? A gazdagságban vagy a közjó iránti
szolgálatban?” – buzdított a pápa.
Nehéz dolog ez, játék a tűzzel! Sokan alamizsnával
nyugtatják a lelkiismeretüket, azzal, hogy adnak a feleslegükből. De nem ez a
jó gazda útja: az intéző azt tartja meg magának, ami fennmarad, és mindent
odaad másoknak. Jól sáfárkodni a gazdagsággal azt jelenti, hogy folyton
levetkőzzük saját érdekünket és nem gondolunk arra a kincsre, amely nem hoz
üdvösséget. Felhalmozni, rendben van. Kincseket, igen, jól van: de azokat
halmozzuk, amelyeknek, mondjuk úgy, az égi tőzsdén van értéke! Ott halmozzunk,
ott! – zárta péntek reggeli homíliáját Ferenc pápa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése