A szegénység nem ideológia, hanem az evangélium középpontja
Ferenc
pápa szentmisét mutat be a Szent Márta-ház kápolnájában - OSS_ROM
Szent
Pál gyűjtést hirdet meg
a korinthusi egyházban a jeruzsálemi egyház számára, amelynek a szegénység
nehéz pillanataival kell szembenéznie.
Ferenc
pápa „a szegénység teológiája” témáját fejtette ki homíliájában, az első
olvasmányból kiindulva (2Kor 8,1-9). Megállapította, hogy ma, csakúgy, mint
Szent Pál korában a szegénység olyan szó, amely mindig zavarba ejt. „Hányszor
hallani, hogy ez a pap, ez a püspök, ez a keresztény, ez a szerzetesnő túl
sokat beszél szegénységről... Talán egy kicsit kommunisták, nem igaz?” Ezzel
szemben – fejtette ki a Szentatya – a szegénység az evangélium középpontjában
foglal helyet. Ha kivonnánk a szegénységet az evangéliumból, nem értenénk meg
semmit Jézus üzenetéből.
Nem
valódi a hitünk, ha nem jut el zsebünkig
Szent
Pál, a korinthusi egyházról szólva rámutat igazi gazdagságukra: „Amint
mindenben kitűntök: hitben, szóban, tudásban, minden buzgóságban s az irántunk
érzett szeretetben, tűnjetek ki a jótékonyságban is” (2Kor 8,7) – hangzik a
Népek Apostolának buzdítása.
Ha
olyan gazdag a szívetek, tele van buzgalommal, szeretettel, Isten Szavával,
Isten ismeretével, akkor ez a gazdagság jusson el zsebetekig is. Ez egy
aranyszabály. Amikor a hit nem jut el a zsebekig, nem valódi hit. A gazdagság
és a szegénység szemben állnak egymással. A jeruzsálemi egyház szegény,
gazdasági nehézségekkel küzd, de gazdag, mert birtokolja az evangéliumi örömhír
kincsét. Ez a szegény jeruzsálemi egyház gazdagította a korinthusi egyházat az
evangéliumi örökhírrel, az evangélium gazdagságát adta oda neki.
Hagyjuk,
hogy Krisztus szegénysége gazdaggá tegyen bennünket
A pápa
folytatta Szent Pál tanítását: Ti, akik gazdagok vagytok olyan sok mindenben,
szegények voltatok az evangéliumi hír nélkül, de gazdagítottátok a jeruzsálemi
egyházat. „A szegénységből gazdagság fakad” – tette hozzá Ferenc pápa:
kölcsönös cseréről van szó. Ez tehát a „szegénység teológiájának” alapja. Jézus
Krisztus, a gazdag, szegénnyé lett, leereszkedett értünk. Ez tehát az első
boldogság jelentése „Boldogok a lelki szegények”. Szegénynek lenni annyit
jelent: hagyjuk, hogy Krisztus gazdagsága gazdaggá tegyen. Nem akarunk olyan
gazdagságot, amely nem Krisztustól jön.
„Amikor
segítjük a szegényeket, nem a keresztény jótékonyság cselekedeteit hajtjuk
végre. Ez jó tett, emberi tett, de nem az a keresztény szegénység, amelyről Pál
prédikál. A keresztény szegénység azt jelenti, hogy én adok a szegénynek az
enyémből, nem a feleslegesből, hanem a szükségesből is, mert tudom, hogy ő
gazdaggá tesz engem. Miért gazdagít engem a szegény? Mert Jézus maga mondta, hogy Ő a
szegényekben van”- hangzott Ferenc pápa tanítása.
A
keresztény szegénység, nem ideológia
Amikor
megfosztjuk magunkat valamitől, nem pusztán a feleslegestől, hogy egy szegény
embernek, közösségnek adjuk, akkor ez gazdaggá tesz bennünket. Ekkor Jézus
működik bennem és Jézus működik a szegényben is – mondta a Szentatya.
Ez a szegénység
teológiája; ez azért van, mert a szegénység az evangélium középpontjában áll;
nem egy ideológia. Éppen ez a misztérium, Krisztus misztériuma, aki
lealacsonyodott, megalázta magát, szegénnyé lett, hogy gazdaggá tegyen
bennünket. Ez magyarázza meg az első boldogságot. Lélekben szegénynek lenni azt
jelenti, hogy az Úr útján haladunk: az Úr szegénysége az is, hogy most
„kenyérré” válik értünk ebben a szentmise áldozatban. Továbbra is
lealacsonyodik az egyház történetében, kínszenvedése emlékezetében,
megaláztatása, lealacsonyodása, szegénysége emlékezetében, és ezzel a
„kenyérrel” gazdaggá tesz bennünket – mondta végül kedd reggeli homíliájában
Ferenc pápa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése