2015. június 15., hétfő

Évközi tizenegyedik hét hétfője



Évközi tizenegyedik hét hétfője


Jézus hegyi beszéde számos területen felülmúlja a kor gondolkodását. Abban az időben általánosan elfogadott nézet volt, hogy az igazságosság elve alapján a rosszat ugyanolyan mértékű rosszal szabad viszonozni. Nagyobbal ugyan nem, de a hasonló mértékű bántalmazás elfogadott. Ezt a vélekedést fejezte ki a „szemet szemért, fogat fogért” mondás. Jézus azonban egészen új alapra helyezi az emberi kapcsolatokat, amikor az igazságosságnál fontosabbnak tartja a megbocsátást. Azt tanácsolja, hogy a rosszat ne viszonozzuk rosszal, mert ez megállíthatatlanul tovább görgeti az emberek közti ellenségeskedést. A rosszat csak úgy lehet megállítani, ha valaki egyszer végre azt mondja, hogy nem ütök vissza, nem torlom meg a sérelmet, nem állok bosszút, hanem megbocsátok.
Látjuk, hogy a családok, települések vagy nemzetek közötti ellenségeskedés akár évszázadokon át tart, mert mindenki bosszút akar állni az őt ért sérelem miatt. E családok és nemzetek tagjai valójában nem ismerik a megbocsátást. Valószínűleg nem tapasztalták még meg soha, hogy Isten is megbocsát nekik és nem értékelik a megbocsátást. Úgy gondolják, hogy gyengeségük jele volna az, ha megbocsátanának és nem állnának bosszút. Valójában azonban a megbocsátásban különleges erő rejlik, olyan erő, amely egyedüliként képes megállítani a rosszat és a gyűlöletet a világban.
© Horváth István Sándor
Imádság:

Dicsértessék az Úr Jézus, akin botránkoztak farizeusok és írástudók. Dicsértessék az aranyszandálos előkelőségek közt mezítlábas Jézus. Dicsérjük Jézust, aki nem vetett gyilkos követ a házasságtörő asszonyra, hanem kimentette a törvényesen felhatalmazott, hóhéri kötelességük teljesítésére készülő embertestvérei közül. Kövessük Jézust, viselkedjünk töviskoszorúzva is mint istenfiak.
Öveges József 



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése