2015. január 7., szerda

Zsolozsma XXXIX.



Izajas próféta könyvéből 
61, 1-11
Az Úr Lelke nyugszik szolgáján 


Az Úr Lelke nyugszik rajtam, mert az Úr kent föl engem. Elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, és meggyógyítsam a megtört szívűeket; hogy szabadulást hirdessek a foglyoknak, és szabadságot a börtönök lakóinak; hogy hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét, Istenünk bosszújának napját; hogy megvigasztaljam mind a gyászolókat, és koszorút adjak a hamu helyébe, örömnek olaját a gyászruha helyett, a szomorúság lelke helyett meg ünnepi öröméneket. Az igaz élet tölgyeinek nevezik majd őket, akiket az Úr ültetett el az ő dicsőségére. Fölépítik az ősi romokat, és ami már rég pusztulásnak indult, azt helyreállítják. Újra fölépítik az elhagyott városokat, amelyek annyi nemzedéken át romokban hevertek. Idegenek állnak elő és legeltetik nyájaidat, szántóvetőid és vincellérjeid is más nemzetből valók lesznek. Az Úr papjainak hívnak majd titeket, a mi Istenünk szolgáinak neveznek. A népek gazdagságát élvezitek, és az ő kincseikkel fogtok büszkélkedni. Mivel nekik a szégyenből kétszeresen jutott, és gyalázat meg leköpködés volt a részük, azért országukban kettős részt örökölnek, és állandó lesz az örömük. Mert én, az Úr az igazságot szeretem, és gyűlölöm a gonoszul rabolt szerzeményt. Híven megadom munkájuk jutalmát, és örök szövetséget kötök velük. Ismerni fogják ivadékukat a nemzetek közt és sarjadékukat a népek körében. Akik csak látják őket, elismerik, hogy ők az a nemzedék, amelyet az Úr megáldott. Örvendezve örvendek az Úrban, és lelkem ujjong az én Istenemben, mert az üdvösség ruhájába öltöztetett engem, és az igazság palástját terítette rám, mint ahogy a vőlegény fejdíszt tesz magára, mint ahogy a menyasszony ékszerekkel díszíti magát. Mert amint a föld növényzetet sarjaszt, és amint a kert véleményt növel, úgy sarjaszt az Isten igazságot és dicsőséget minden nemzet előtt.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése