2015. január 5., hétfő

A Megszentelt Élet Éve 24.



A Megszentelt Élet Éve


VITA CONSECRATA
 
Aki az Eucharisztiából él, az az Isten országának kiváló képviselője: gyakorolja az igazság és szeretet cselekedeteit, képviseli a krisztusi életmódot, a lezüllesztett földi életet képes felemelni. Ne hangoztassuk a Pató Pál-i jelmondatot: „Ej, ráérünk arra még!” 1948-ban igen intenzív támadás érte a magyar katolikus Egyházat. Elkezdődött az alattomos támadás közvetlenül a vallásos nevelés, de közvetve a magyar nemzeti kultúra és öntudat ellen. A Magyar Katolikus Püspöki Kar körlevélben könyörögve kérte a szülőket, hogy ne írják alá a vallásos alapon működő iskolák államosítását. Figyelmeztették híveiket, hogy akinek a kezében van az iskola, annak meghatározó szerepe lesz a gyerekek nevelésében. Ősi hitünk mellett veszélybe fog kerülni a nemzeti nevelés is, hiszen az új rezsim teljesen nemzetközi irányultságú. Akkor már nem volt ajánlott hangoztatni magyarságunkat. Azt sulykolták, hogy a népünk utolsó csatlósa a háborús főbűnösöknek. Kikezdték kultúránkat, és mindent elkövettek, hogy vasárnap mise helyett matinékra és futballmeccsekre járjanak az emberek. Hittanra csak az iskolában volt szabad járni, és csak annak, akit a szülei június egy kijelölt délutánján vagy másnap délelőtt az iskolák igazgatójánál előírás szerint beírattak. Nagyon tudták, hogy a félre vezetett gyerek lelkében pótolhatatlan károk keletkeznek. Íme, a szekularizáció „tudományos” nyitánya! Népünk, sajnos, aláírta az íveket. Azóta hitben és magyarságban iszonyatosak a károk. Orvosság maga Jézus lehetne, ehhez azonban X. Szent Piusz pápa hitére lenne szükség, aki éppen száz éve rendelte el, hogy minél korábban vigyük elsőáldozáshoz a gyerekeket: Jézust ültessük a kicsi szív trónjára, mielőtt oda befészkeli magát a sátán. Jézus tehát a hogyanra nem válaszolt, de utalt arra, hogy teste és vére valóságos étel és ital lesz. Így fogalmaz: „Bizony, bizony mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet tibennetek. De aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én föltámasztom őt az utolsó napon. Mert az én testem valóságos étel, és az én vérem valóságos ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad és én őbenne. Amint engem küldött az élő Atya, és én az Atya által élek, úgy aki engem eszik, az is általam él. Ez az a kenyér, amely az égből szállt alá. Nem olyan, mint amit az atyák ettek és meghaltak: aki ezt a kenyeret eszi, örökké élni fog”. (Jn 6,53-58) Jézus ezzel elmondta Szíve nagy üdvözítő tervét. Megmutatta hallgatóinak, hogy nemcsak valamit akar adni, ami az övé, hanem a legtöbbet kívánja nyújtani: önmagát. Egész emberségét és vele egész istenségét is. A szeretet gyönyörű himnusza volt ez a beszéd. A válasz viszont nagyon is lapos, gyarló, egészen emberi. Talán nem is a mondóka volt az igazán keserves az Úr számára, hanem a válaszadók személye. „Amikor ezt meghallották, a tanítványai közül sokan azt mondták: Kemény beszéd ez! Ki hallgathatja ezt?” (Jn 6,60) Igen, a tanítványok vetették el szóval Jézus nagy ajándékát. A többiről nem beszél az evangélista. Csak Jézus válaszát jegyezte le: „Megbotránkoztat ez titeket? Hátha majd látjátok az Emberfiát fölmenni oda, ahol azelőtt volt? A lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit. Az igék, amelyeket én mondtam nektek, lélek és élet. De vannak közületek egyesek, akik nem hisznek. Mert Jézus kezdettől fogva tudta, hogy kik azok, akik nem hisznek, és hogy kifogja őt elárulni. Majd hozzátette: Ezért mondtam nektek: Senki sem jöhet hozzám, hacsak az Atya meg nem adja neki.” (Jn 6,61-65) Jézus tudja, hogy nagy kegyelem a világ számára az Ő megtestesülése. Ezért hangsúlyozta többször is az iménti idézetekben, hogy Őt az Atya küldte szeretetből, Ő is szeretetből vállalta a megtestesülést és ennek folytatását a testével és vérével való kegyelmi táplálást. De azt is figyelmünkbe ajánlja ismételten, hogy eme ajándékok elfogadásához is kegyelem kell, amit az Atya jó szívvel felajánl, de ha nem talál készséges befogadásra, a kegyelem hatástalan lesz, célját nem éri el. Az ilyenek viszont felelősek lesznek, hiszen visszautasítanak olyan erőket, amelyekkel önmaguk és mások javát szolgálhatták volna. 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése