A Megszentelt Élet Éve 23.

A Megszentelt Élet Éve

VITA CONSECRATA

 
Miért volt ennyire beágyazva az emberiség akkori kiváltságos csoportja a földi élet szinte kizárólagos szolgálatára? Miért nem tudták elfogadni egyszerű szívvel Jézus tanítását, hogy a földi élet nagyon fontos, ezt Isten is tanítja, Jézus megerősíti, adja a fenntartó energiákat, sőt, világra szóló csodákkal is erősíti az általános Gondviselés tényeit (kétszer is volt Jézusnak csodálatos kenyérszaporítása), de ez az élet csak átmeneti, csak felkészülés az örök életre!Kétezer éves kereszténységünk nem ismeri ezt a gondolkodást? Hogyan nevezzük világunkat? Nem szekularizált világnak? A saeculum latin szó ezt a földi életet jelöli. A szekularizáció lényege, hogy ki kell iktatni az örök életnek még a fogalmát is a modern ember gondolkodásából. Ha a józan ember a betegségek ellen orvosságot szed, hogy teste erőfeszítéseit segítse egészsége visszaszerzésében, akkor a lelki betegség ellen fokozottan védekezni kell, mert ebben a betegségben nem néhány éves jólét forog kockán, hanem az örökké tartó boldogság. Megváltónk saját testének erejével akar segíteni rajtunk. Az örök életre való előkészületben három szentség, tehát Jézustól rendelt kegyelemeszköz kap igen fontos szerepet: a keresztség, amelyben az egyszerű ember Isten fogadott gyermeke lesz, Isten életében kezd részesülni; a bérmálás: az Úr állandó segítségül adja a Szentlelket, hogy lelki fejlődésünk irányítását folyamatosan biztosítsa; az Oltáriszentség: Krisztus teste és vére nyújtja a természetfeletti energiákat, amelyek Jézus istenségéből kifogyhatatlanul áradnak belénk .Jézus így nevel, alakít minket: „Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem fog éhezni, és aki bennem hisz, sohasem szomjazik meg. De mondtam nektek, hogy bár láttatok engem, mégsem hisztek. Mindenki, akit nekem ad az Atya, hozzám jön, nem utasítom el, mert nem azért szálltam le a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem, hanem annak akaratát, aki küldött engem. Annak, aki küldött engem, az az akarata, hogy el ne veszítsek semmit abból, amit nekem adott, hanem feltámasszam az utolsó napon. Mert Atyám akarata az, hogy mindenkinek, aki látja a Fiút és hisz benne, örök élete legyen; és én feltámasztom  őt az utolsó napon.” (Jn 6,35-40) Jézus tudja, hogy ezeket a gondolatokat nem mindenki érti: „Ne zúgolódjatok egymás közt. Senki sem jöhet hozzám, hacsak az Atya,aki engem küldött, nem vonzza.” (Jn 6,43-44) Az Úr tudja azt is, hogy vitapartnerei eszében állandóan ott motoszkál a Mózes közvetítette manna, ezért utal erre: „Én vagyok az élet kenyere. Atyáitok mannát ettek a pusztában és meghaltak. Ez a mennyből alászállott kenyér, hogy aki ebből eszik, meg ne haljon. Én vagyok az élő kenyér, amely a mennyből szállt alá. Ha valaki ebből a kenyérből eszik, örökké él. A kenyér pedig, amelyet majd én adok, az én testem a világ életéért”. (Jn 6,48-51) A manna tehát a földi életre adott értékes energiákat, Jézus teste és vére viszont az örök életre készít fel .A zsidók kezdték megsejteni a lényeget. Ekkor felmerült a súlyos kérdés: hogyan adja mindezt Jézus? Ő azonban egyelőre nem árulja el a módot. Ragaszkodik ahhoz, hogy higgyék el, amit mond és ígér. A végtelen nagy ajándék ennyit megérdemel. Utólag is hitet kíván az Úr. Kétezer éve beteljesült Jézus minden szava, mégsem hisz neki mindenki. A szekularizáció iszonyatos erőfeszítéssel harcol azért, hogy az emberek ne tudjanak erről a nagy ajándékról, vagy felejtsék el mihamarabb. Szomorú szívvel keresi sok lelkipásztor az elsőáldozás utáni vasárnapon Jézus kicsinyeit a templom oltára körül. A sátáni mű elfedni igyekszik az örök életet. Ki hisz benne átütő erővel, olyan vonzón, hogy a gyengébbek is kedvet és erőt nyerjenek? Nagyon szép lenne a földi élet, ha minden hívő ember kicsit mennyországgá tudná tenni a környezetét, és rámutatna: így is lehet élni, és így mennyivel vonzóbb, élhetőbb a Föld .