Urunk megjelenése utáni csütörtök

2015. január 8.
Urunk megjelenése utáni csütörtök
„Ez az a győzelem, amely legyőzi a világot, a mi hitünk”

Jézus Krisztus földi élete idején a Római Birodalom ereje teljében volt. Körül ölelte a Földközi tengert, Nyugat- és Közép-Európát. Néró császár idejétől üldözni kezdte a kereszténységet, és egyre növekvő gonoszsággal irtotta a keresztényeket kettőszázötven évig. Végül Dioklécián császár, a legnagyobb keresztényüldöző, lemondott a trónjáról.  A krónikáink szerint testőrtisztjét, Szent Sebestyént is halálra ítéltette. Az első kivégzést azonban túlélte a bátor katona, aztán bement a császári palotába. Ott összefutott a császárral. Dioklécián először halálra rémült, majd amikor volt tisztje szemébe mondta az igazságot, hogy császár létére mennyire ostobán uralkodik, halomra öleti a keresztényeket, akik  becsületes emberek, rendesen fizetik az adókat, mindenkit tisztelnek, akkor felháborodva az őrségért kiáltott, elfogatta és megölette Sebestyént. Utána gondolta végig tisztje vádjait, és vonult nyugalomba. Utódja Nagy Konstantin lett, aki teljes polgárjogot adott a kereszténységnek. Mivel győztek? Nagy Konstantin azzal győzte le vetélytársát, hogy égi figyelmeztetésre a pogány hadijelvények helyett keresztet festetett fegyvereire, amint a látomásban írva volt a kereszt köré: „E jelben győzni fogsz”.Ezt mondta Jézus az utolsó vacsorán tanítványainak: „Én nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van. Ezeket azért mondtam el nektek, hogy békességtek legyen bennem. A világban megpróbáltatások érnek titeket, de bízzatok, én legyőztem a világot”. (Jn 16,32-33) Amikor Szent János apostol levelét írta, már ő is áteshetett egy kivégzésen Rómában. Megpróbálták olajba-főzni. Ő azonban nyugodtan vállalta ezt a kísérletet, mert Ura halálát a keresztje alatt állva végignézte. Akkor ugyan elvesztette ő is a Jézusba vetett hitét, de a húsvéti találkozások meggyőzték az igazságról: „Minden, ami Istentől született, legyőzi a világot. Ez az a győzelem, ami legyőzi a világot, a mi hitünk.” (1Jn 5,4) Ki is fejti: nem mi győzünk, hanem az értünk meghalt Jézus Krisztus. Ő Atyjáért és embertestvérei üdvösségéért, tehát tiszta szeretetből halt meg. Nekünk is ugyanezt kell tennünk: „Szeressük tehát Istent, mert Isten előbb szeretett minket. Ha valaki azt mondja: Szeretem Istent, de felebarátját gyűlöli, az hazug. Mert aki nem szereti testvérét, akit lát, hogyan szeretheti Istent, akit nem lát?” (19-20)