Zsolozsma XL.

Izajás próféta könyvéből

 62, 1-12
Közeledik a szabadulás

 Nem hallgathatok Sion miatt, és Jeruzsálem miatt nem nyughatom, míg föl nem kél igazsága, mint a hajnalfény, és szabadulása, mint a fáklya, nem tündököl. Meglátják majd a nemzetek igazságodat, és a királyok dicsőségedet, és új néven neveznek majd téged, amelyet az Úr szája ad neked. Dicsőség koronája leszel az Úr kezében, királyi fejdísz Istened kezében. Neved nem lesz többé „Elhagyatott”, országodat sem hívják úgy, hogy „Pusztaság”. „Gyönyörűségem” lesz a neved, és országodé „Menyasszony”, mert gyönyörűségét leli benned az Úr, és országodnak újra lesz ura. Mert amint az ifjú nőül veszi a leányt, úgy vesz magához a te fölépítőd; és amint a vőlegény örül a menyasszonynak, úgy örül majd néked Istened. Falaidra, Jeruzsálem, őröket állítottam, ne hallgassanak éjjel-nappal sohase. Figyelmeztetői az Úrnak, ne nyugodjatok, és ne hagyjatok nyugtot néki se, míg Jeruzsálemet meg nem újítja és dicsőségessé nem teszi a földön. Az Úr megesküdött jobbjára és dicsőséges karjára: Soha többé nem adom gabonádat eleségül ellenségeidnek; és nem hagyom, hogy idegenek igyák borodat, amelyért te munkálkodtál. Hanem, akik betakarítják a termést, azok egyék meg, és dicsőítsék az Urat; akik leszüretelték a szőlőt, azok igyák a borát szentélyem udvaraiban. Vonuljatok ki, vonuljatok ki a kapukon! Tegyétek népemnek járhatóvá az utat, egyengessétek el az ösvényt, szedjétek fel róla a követ! Emeljetek zászlót a népeknek! Az Úr hirdeti ezt a föld határáig: Mondjátok meg Sion leányának: Nézd, eljön Szabadítod, mögötte diadalának jutalma, előtte meg győzelmi jelvénye. „Szent népnek” hívják majd őket, az „Úr megvallottjainak”. Téged meg
„Keresett városnak” neveznek, nem „Elhagyottnak”.