2015. január 6., kedd

Urunk megjelenése



2015. január 6.
Urunk megjelenése
„A pogányok Krisztus Jézusban társörökösok”


Óriási öröm feszíti a mai ünnep alkalmával mind az Iajás prófétától vett olvasmány szövegét, mind pedig Szent Máté evangélista írását a napkeleti bölcsek látogatásáról. Ez utóbbi szöveg ezerkétszáz évvel korábbi prófétai látomást idéz. A zsidó nép és a belőle származó Messiás a főszereplője ennek a látomásnak. A negyven éves pusztai vándorlás végén a Szentfölddel határos Moáb nevű kicsi ország síkságán telepedett le a választott nép, hogy a honfoglalás előtt kifújja magát. Moáb királya, Bálák, nem ismerte szándékaikat, de nagyon félt a sokaságtól, hátha az ő pici országát is el akarják foglalni. Ezért hívatta el a Tigris és az Eufrátesz folyók hatalmas síkságán lakó Bálám prófétát, hogy átkozza meg Isten nevében a betolakodókat, akkor ő már könnyedén elbánik velük. A prófétát Isten felvilágosítja, hogy ez a nép az ő választott népe, áldani kell. A próféta látomásban részesül: „Látom őt, de nincs még itt, nézem őt, de nincs még közel. Csillag támad Jákobból és királyi pálca kél fel Izraelből”. (Szám 24,17) Ettől kezdve ezerkétszáz évig minden este, minden éjjel figyelték a Messiást jelző csillagot a tudós csillagászok. Amikor végre felragyogott,másfél éves várakozás, készülődés után indult a karavánjuk, és érkeztek Zsidóország királyi székhelyére, Jeruzsálembe. Izajás hétszáz éves jövendölésének beteljesült örömét keresték a vándorok, helyette csalódás várta őket: „Kelj fel, tündökölj Jeruzsálem, mert eljött világosságod, és az Úr dicsősége felragyogott feletted! Mert íme, sötétség borítja a földet, és homály a népeket, de fölötted felragyog az Úr, és dicsősége felragyog feletted. Nemzetek jönnek majd világosságodhoz, és királyok felragyogó fényedhez, Hordozd  körül szemedet, és lásd: mindnyájan összegyűltek, eljöttek hozzád! Fiaid messziről jönnek, és leányaidat ölben hozzák. Akkor meglátod majd és felderülsz, megdobban és kitágul a szíved, mert rád száll a tenger vagyona, nemzetek gazdagsága jön hozzád”. (Iz 60,1-5) Jeruzsálem az akkori királlyal, a pogány Nagy Heródessel megrémült, nem örült. A király ugyan elhatározza, segít felkutatni az új királyt, de aztán gyorsan megöleti. A zsidó papok felfedik neki, hogy Mikeás próféta hatszáz éves jövendölése szerint a Megváltónak Betlehemben kell megszületnie, de hát ők egyebet nem tudnak. A bölcsek másnap hajnalban indulnak Betlehem felé. Újra felragyog csillaguk. Hihetetlen nagy öröm! A csillag rámutat fényével a szentcsalád bérelt házikójára. Bekopognak, és igen nagy örömmel imádják. Szívükben, szavukban, bőséges ajándékukban a távoli nemzetek hódolata és boldogsága ragyog. Nem értik Heródes király ravasz udvariasságát, csak akkor döbbennek meg, amikor angyal figyelmezteti őket: Hazafelé menet messze kerüljék el Jeruzsálemet, mert a gonosz király merényletet tervez a kis Messiás ellen. Szent Józsefet is angyal figyelmezteti és irányítja Egyiptom felé. Néhány évtized múlva Szent Pál apostol az efezusi levélben írja nagy örömmel: „Bizonyára hallottátok, hogy Istennek milyen kegyelmi adományában részesültem a ti javatokra. Kinyilatkoztatásból megismertem a titkot, amint már fentebb megírtam:a pogányok Krisztus Jézusban társörökösök, tagjai az egy testnek, és együtt részesülnek az ígéretben az evangélium által” (Ef 3,2-4.6) Ez a mi részünkre a legnagyobb öröm a mai üzenetek közül.
 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése