2015. január 7., szerda

Urunk megjelenése utáni szerda



2015. január 6.
Urunk megjelenése utáni szerda     
„Istent soha nem látta senki. Ha szeretjük egymást, Isten bennünk lakik”

Óriási felfedezés, amit Szent János apostol most nyilatkoztat ki nekem: „Szeretteim! Ha Isten így szeret minket, nekünk is szeretnünk kell egymást! Istent soha nem látta senki. Ha szeretjük egymást, Isten bennünk lakik, és szeretete tökéletes bennünk”. (1Jn 4,11-12) a tegnapi jánosi tanításból megtanultuk, hogy azért kell szeretnünk egymást, mert a szeretet Istentől van. Istentől van, tehát isteni érték. Aki évmilliókat nem sajnált munkálkodni, hogy nekünk, tehát nekem is, neked is, ilyen mérhetetlen nagy és gyönyörű környezetem legyen, mint a milliárdnyi tejútrendszerből álló csillagvilág, közvetlenül pedig a szépség és éltető hasznosság millió jele építse be az otthonomat, aztán amikor mindezt, sőt még mennyországot is készített életem örökké tartó égi részére, az engem, téged, mindnyájunkat testében hordó ősanyánk halálos bűnnel sértette meg a Mindenhatót, Ő akkor sem pusztította ki a fajtánkat, hanem saját édes Fiát adta nekünk, hogy embertestvérünk legyen, keresztre engedte feszíteni, hogy Megváltónk legyen, akkor miért ne szerethetnénk mi is egymást? Isten három utat adott nekünk, hogy valamit igazán, pontosan megismerhessünk: érzékszerveinkkel megismerhetünk mindent, ami anyag és ott van, ahol mi vagyunk. Aztán az érzéki ismeretből eszünkkel következtethetünk sok értékre, pl. a szobám fa bútoraiból a szabadban növő élő fákra. Ha pedig ez a két út nem járható, akkor a hitünkkel ismerhetünk meg rengeteg dolgot, amiről szóban vagy írásban beszélnek nekünk mások, akik a nekünk ismeretlen dolgokat jól ismerik. A bölcselet három útjához Szent János most egy negyediket sorol hozzá: „Istent soha nem látta senki. Ha szeretjük egymást, Isten bennünk lakik, és szeretete tökéletes bennünk. Abból ismerjük meg, hogy benne lakunk és ő mibennünk, hogy ő a Lelkéből adott nekünk. Mi pedig láttuk és tanúságot teszünk arról, hogy az Atya elküldte Fiát, mint a világ Üdvözítőjét. Aki vallja, hogy Jézus az Isten Fia, abban Isten benne marad, és Ő Istenben. Mi, akik hittünk, megismertük a szeretetet, amellyel Isten szeret bennünket.  Szeretet az Isten, aki a szeretetben marad, és Isten őbenne. Isten szeretete azzal lesz teljes bennünk, hogy az ítélet napján is lesz reményünk. Mert amilyen Ő, olyanok vagyunk mi is ezen a világon”. (12-18)Amikor hatvannyolc éve az első szerzetesi ebédünk végén hallottam először ezt az utóbbi jánosi szöveget. Örültem neki. Most öreg fejjel sokkal többet árul el nekünk a szent jánosi teológiából. Milyen jó lesz majd a mennyországi beteljesülés mindazokkal együtt, akik itt a földön a hit és a szeretet csodás útjain erre a beteljesülésre felkészültek.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése