A napkeleti bölcsek bölcsességével lássuk meg a jászolban az Istent

Ferenc pápa homíliája a Szent Péter bazilikában tartott vízkereszti szentmisén: a napkeleti bölcsek bölcsességével lássuk meg a jászolban az Istent

A napkeleti bölcsek csillagkövető útján
Ez a Gyermek, aki Betlehemben Máriától született, nemcsak Izrael népéhez jött, akit a betlehemi pásztorok jelképeznek, hanem az egész emberiséghez, akit ma a napkeletről érkezett bölcsek képviselnek. Valójában éppen a bölcsekre és az ő Messiást kereső vonulásukra irányítja ma az egyház a figyelmünket, hogy elmélkedjünk róluk és imádkozzunk.
Ezek a Napkeletről érkezett bölcsek az elsők azok között, akiknek a vonulásáról Izajás próféta beszélt az első olvasmányban. Olyan menet ez, mely azóta sem szűnt meg, és ami áthalad az összes korszakon, felismeri a csillag üzenetét, és megtalálja a Gyermeket, aki Isten gyengédségét mutatja nekünk. Mindig új személyek jönnek a csillag fénye vonzásában, akik rálelnek az útra és elérkeznek hozzá.
Az igazi világosság keresése útján
A mágusok a hagyomány szerint bölcs emberek, a csillagok tudósai, akik az eget kémlelik, egy olyan kulturális és hiedelmek szőtte összefüggésben, mely jelentőséget tulajdonított a csillagoknak és befolyásukat vélte az emberi sorsokra. Ezek a bölcsek azokat a férfiakat és nőket képviselik, akik az Istent keresik a világ vallásaiban és filozófiáiban. Olyan keresés ez, melynek soha nincs vége.
A bölcsek nekünk is az utat jelzik, amelyen járnunk kell az életünkben. Ők az igazi világosságot keresték: «Lumen requirunt lumine», ahogy Vízkereszt egyik liturgikus himnusza mondja, éppen a bölcsek tapasztalatával összefüggésben: fényt követve, világosságot keresnek. Isten keresésére indultak, látván a csillag jelét, amit úgy értelmeztek, hogy elindultak és hosszú utat tettek meg.
A Lélek indítására – személyes találkozásra várva
A Szentlélek hívta őket és ő indította őket útra. Ezen az úton történik meg a személyes találkozásuk az igaz Istennel. Menet közben megannyi nehézséggel kell szembenézniük. Amikor megérkeznek Jeruzsálembe, elmennek a királyi palotába, mert magától értetődőnek találták, hogy az új király királyi palotában születik. Ott elvesztik szem elől a csillagot és egy kísértéssel szembesülnek, amit az ördög állít nekik: ez Heródes kelepcéje. Érdeklődést mutat ugyanis a gyermek iránt, de nem azért, hogy imádja őt, hanem hogy elpusztítsa. Heródes a hatalom embere, aki a másikban csak a riválist képes meglátni. Végső soron még az Istent is riválisnak tekinti, a legveszélyesebb riválisnak. A bölcsek Heródes palotájában sötétség és vigasztalanság időszakán mennek át, amit a Szentlélek kegyelmével sikerül legyőzniük, aki a Szentírás prófétai jövendölésein keresztül beszél. Ezek azt jelzik, hogy a Messiás Betlehemben, Dávid városában születik.
Kettős próbatétel
Ekkor ismét útra kelnek és újból megpillantják a csillagot: az evangélista megjegyzi, hogy „nagy örömöt”, igazi vigaszt éreztek. Betlehembe érkezve, „megtalálták a gyermeket, anyjával, Máriával”. A jeruzsálemi megkísértés után most ez volt számukra a második, a nagy próbatétel: elutasítani ezt a kicsinységet. Ellenben ők „leborultak és imádták őt”, miközben értékes, jelképes ajándékot adtak neki. Mindig a Szentlélek kegyelme segít: az a kegyelem, mely a csillagon keresztül meghívta őket és az úton vezérelte, most bevezeti őket a titokba”. A Lélek indítására eljutnak annak a felismerésére, hogy Isten szempontjai nagyon különböznek az emberek szempontjaitól, hogy az Isten nem ennek a világnak a hatalmában jelenik meg, hanem szeretetének alázatában fordul felénk. A bölcsek így az igazi hitre való megtérés modelljei, akik inkább hittek Isten jóságában, semmint a hatalom tünékeny fényességében.
A titok: Isten lealacsonyodása
Most tehát feltehetjük a kérdést magunknak: milyen az a titok, amiben Isten elrejtezik? Hol találkozhatok vele? Körülöttünk háborúkat látunk, gyermekekkel való visszaélést, kínzásokat, fegyverkereskedelmet, emberkereskedelmet… Mindezen valóságban, ezekben a legkisebb testvéreinkben, akik e nehézségek miatt szenvednek, ott találjuk Jézust (v.ö. Mt 25,40.45). A jászol egy olyan utat tár elénk, mely merőben különbözik az evilág mentalitása által sóvárgott úttól: ez az Isten lealacsonyodásának az útja, rejtett dicsősége a jászolban, a kálvária keresztjén, a szenvedő testvérben és nővérben.
Botránkozás nélkül a jel szegénységén
A bölcsek beléptek a titokba. Emberi számításokból a titokba jutottak. Ez lett a megtérésük. És a miénk? Kérjük az Urat, hogy mi is megélhessük a napkeleti bölcsek tapasztalatának ugyanazon útját, ami megvéd és megszabadít azoktól a kísértésektől, melyek elrejtik a csillagot. Kérjük az Urat, hogy mi is mindig nyugtalankodva megkérdezzük: Hol a csillag? – amikor a világ szemfényvesztése mellett – szem elől tévesztettük azt. Kérjük az Urat, hogy mindig új módon ismerjük meg az Isten titkát, és hogy ne botránkozzunk az útmutatás ”jelén”: a jászolba fektetett és pólyába csavart gyermeken” (Lk 2,12). Kérjük az Urat, hogy alázattal merjük kérni tőle, mutassa meg nekünk a Fiát. Kérjük az Urat, hogy legyen bátorságunk megszabadulni a képzelgéseinktől, önhittségünktől, saját fényeinktől, és hogy keressük ezt a bátorságot a hit alázatával, hogy találkozhassunk a Világossággal, a Fénnyel, ahogy a szent Bölcsek tették. Ámen.