Advent. 3. hete szombat

Advent. 3. hete szombat
Iz 7, 10-14; Lk 1, 26-38 

Izajás próféta küldetést kapott Istentől, hogy beszéljen Ácház jeruzsálemi királlyal. A királyt nagy félelem gyötörte. Hírül vitték neki, hogy az északi izraeli király szövetségesével meg akarja támadni Jeruzsálemet, trónfosztottá kívánja tenni Acházt, hogy az új király lépjen szövetségre velük, Asszíriával szemben. Izajás feladata az volt, hogy nyugtassa meg Ácház szívét, Isten megvédi őt minden támadással szemben. Jelet is kérhet a király megnyugtatásul. Ácház elzárkózik Isten nagylelkű ajánlata elől. Az ő szíve akkor már nem szerette Izrael Istenét. Ezért a próféta szemére veti kétszínűségét, és olyan jelet nyújt neki és az üdvtörténelemnek, ami megnyugtató minden keresztény nemzedék számára is: „Ezért az Úr maga ad majd nektek jelet: Íme, a szűz fogan, és fiút szül, s nevét Emmanuelnek fogja hívni”. (Iz 7, 14) A király talán fel sem fogta eme jel fontosságát: A Szentírás magyarázói kedvtelve bizonyítják, hogy e jel elsősorban Acház leányára vonatkozik, nem kell messzemenő következtetéseket levonni belőle. Jézus családfája szerint ősei között ott áll Ácház neve is. Édesanyja tehát nyugodtan nevezhető Ácház leányának, aki szűzen fogan a Szentlélektől, és akit szül, a Magzat nemcsak szép biztatásul hordja az Emmanuel nevet, hanem emberi természete egyesítve van az isteni természettel, benne valóban velünk az Isten. Az evangéliumban, pedig kifejezetten arról hallunk, hogy Ácház késői unokája, a Názáretben lakó Mária angyali látogatásban részesül. Gábor főangyal hat hónappal később, mint hírül vitte Zakariás papnak fia születését, felkereste Názáretben Máriát is. Az előhírnök után hírt visz arról, hogy Isten elküldi az ősszülőknek megígért Megváltót. „Bement hozzá az angyal, és így szólt: Üdvözlégy, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled. Őt zavarba ejtette ez a beszéd, és elgondolkodott, hogy miféle köszöntés ez. Az angyal, pedig folytatta: Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. Íme, méhedben fogansz, és fiút szülsz, és Jézusnak fogod nevezni. Nagy lesz ő, a Magasságbeli Fiának fogják hívni; az Úr Isten neki adja Dávidnak, az ő atyjának trónját, és uralkodni fog Jákob házában mindörökké, és királyságának nem lesz vége.” (Lk 1, 28-33) „Mária erre így szólt: Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint. És eltávozott tőle az angyal”. (38) Jézus születésének ünnepe előtt az Egyház szertartásában egymás után idézi a két csodálatos epizódot. A bajba keveredő ős, Ácház, fanyalgását, hogy Isten segítségét elfogadja-e, amit a próféta kínált fel neki, majd elénk állítja az elszegényedett leányunoka alakját, aki a zsidó történelem nagyjaihoz hasonlóan új nevet kap: Kegyelemmel teljes. Őt egy főangyal informálja Isten terveiről, mégis nyílt szívvel megtárgyalja vele a fontos részleteket, és tisztázva minden kérdést, alázattal, de teljesen önállóan adja beleegyezését a megváltói tervbe. Így lett Mária egyedüli méltóság birtokosa: Fölötte egyedül Isten.