A keresztény irgalmas, a merevség a szív gyengeségének jele

A keresztény irgalmas, a merevség a szív gyengeségének jele – mondta hétfő reggeli homíliájában Ferenc pápa

Jézus irgalmassá tesz bennünket mások iránt. Akinek azonban gyenge a szíve, mert nem Krisztuson alapul, fennáll a veszély, hogy merevvé válik a külső előírásokban, de álszent és opportunista lesz belül – fogalmazott reggeli homíliájában a pápa a Szent Márta-házban.

A napi evangélium (Mt 21,23-27) állt szentbeszédének középpontjában, amelyben a főpapok megkérdik Jézust, hogy milyen hatalommal tanít. Olyan kérdés ez, amely a kérdező álszent szívére utal. Őket nem érdekelte az igazság, csak saját érdekeiket keresték és a szélirányt követték, tartás nélküli szívvel. Mindent megegyezés tárgyává tettek: a belső szabadságot, a hitet, a hazát, mindent, kivéve a látszatot. Számukra az számított, hogy jól jöjjenek ki a helyzetekből. Opportunisták, haszonlesők voltak, akik kihasználták a helyzeteket.

Valaki közületek azt mondhatná nekem: „De atya, ezek törvénytisztelő emberek voltak. Nem ültek soha asztalhoz kézmosás nélkül. Szokásaikban nagyon biztosak voltak”. Ez igaz, de csak a látszat erejéig. Kívül erősek voltak, túlzottan formálisak. Szívük azonban nagyon gyenge, nem tudták, miben hisznek. Ezért életük kívülről nagyon rendezett volt, de szívük gyenge volt. Jézus ezzel ellentétben azt tanítja nekünk, hogy a keresztényeknek legyen erős, szilárd szívük, amely a sziklára épül, ami Krisztus és óvatosan cselekedjenek. A szív, a szikla azonban ne legyen megegyezés kérdése.

Ez a főpapok álszentségének drámája. Jézus sosem tette megegyezés tárgyává fiúi szívét, de nyitott volt az emberek felé, a segítségnyújtás útjait kereste. A főpapok azonban azt mondták: „Nem lehet ezt tenni, a mi előírásaink szerint nem lehet ezt cselekedni.” Az előírás az szent, érinthetetlen.

Ferenc pápa emlékeztetett XII. Piuszra, aki az eucharisztikus böjt nehéz keresztjétől megszabadított bennünket. Néhányan talán emlékeznek rá – mondta. Egy csepp vizet sem lehetett inni. Úgy kellett fogat mosni, hogy ne nyeljük le a vizet. Én is elmentem gyónni, mert áldoztam és azt hittem, hogy egy csepp víz a számba került. Amikor XII. Piusz megváltoztatta az előírást, sok „farizeus” megbotránkozott, hogy ez eretnekség, az egyház fegyelemhez nem lehet hozzányúlni. XII. Piusz úgy tett, mint Jézus, aki látta az emberek szükségletét. Ezek a farizeusok merevek voltak, de szívük rothadtságig gyenge és sötét. Ez a drámájuk és Jézus elítéli az álszentséget és az opportunizmust.

A mi életünk is ilyenné válhat – figyelmeztetett a pápa. Amikor gyengeszívű, nem szilárd, de kívül nagyon merev keresztényekkel találkoztam, azt mondtam az Úrnak: „dobj egy banánhéjat eléjük, hogy elcsússzanak és elszégyelljék magukat mint bűnösök. Így találkoznak Veled, az Üdvözítővel”. Gyakran egy bűn miatt nagyon szégyenkezünk és akkor találkozunk az Úrral, aki megbocsát nekünk. Az egyszerű emberek azonban nem tévedtek a jogtudósok szavai ellenére sem, mert jó hitérzékkel bírtak.

Ferenc pápa egy imával zárta homíliáját: Kérem az Úrtól a kegyelmet, hogy szívünk legyen egyszerű és ragyogjon az igazságtól, amelyet Ő ad nekünk. Így kedvesek, megbocsátóak és megértőek leszünk másokkal, szívünk nyitottá és irgalmassá válik az emberek felé. Sose ítéljünk el másokat! Ha el akarsz ítélni valakit, magadat ítéld el, mert lesz rá okod. Kérjük az Úrtól a kegyelmet, hogy adja meg a belső világosságot és győzzön meg bennünket, hogy a szikla egyedül Ő és nem az a sok minden más, amit fontosnak tartunk. Ő mutassa meg nekünk az utat és kísérjen el bennünket azon. Nyissa tágra szívünket, hogy beléphessen oda sok ember problémája. Adja meg a kegyelmet, amellyel ezek az emberek nem rendelkeztek: a bűnösség érzésének kegyelmét – zárta hétfő reggeli homíliáját Ferenc pápa.