SZENT ISTVÁN KIRÁLY
„Ah, hol vagy magyarok Tündöklő csillaga, Ki voltál valaha Országunk istápja?
Hol vagy, István király? Téged magyar kíván. Gyászos öltözetben Te előtted sírván”
Úgy érzem hazánk minden katolikus magyar gyermeke őszinte szívvel zengi ezt az ősi, az 1763-ból ismert Dőri kéziratos fohászt. Már akkor is félelmetes események tolongtak a történelmünk ködében: az ország nagy része fél évszázada szabadult fel a százötven éves török hódoltság alól. Öt évtizede vívta kemény szabadságharcát II. Rákóczi Ferenc nagyságos fejedelem és kuruc vitézei az osztrák elnyomás ellen. Remek barokk templomok épültek a törökvilágban elpusztultak helyére: mégis hiányzott az államalapító nagy király. Sírt utána egy egész nemzet. Most, újabb két és fél évszázad szörnyű szenvedése után is ezzel a keserű érzéssel énekeljük:„Hol vagy, István király? Téged magyar kíván!” Miért? Mert hitünket és magyarságunkat nem érezzük megbecsültnek, gazdasági kilátásaink pedig a dühöngő reformok ellenére is meglehetősen ziláltak. Ezer éve Szent István is óriási reformokat vezetett be, folytatva édesapja, Géza fejedelem megkezdett munkásságát. Ezek a változtatások valóban reformok voltak, a régi módszerek jól átgondolt, még jobb, tökéletesebb formára való átalakításai. Minden ember legnagyobb kincse a hite, vallása, vagyis az a viszony, ami Istenhez, az örök forráshoz és célhoz köti. Az ősi magyar vallás tökéletes egyistenhit volt. Őseink tehát őrizték az ősszülők hitét, szemben a legtöbb néppel, akiket elcsábított a bálványimádás. A kereszténység ezt a hitet beteljesítette a Szentháromságról, a megtestesülésről, megváltásról szóló jézusi tanítással. Az ősi vallás tanította, hogy a szellemi létű Istennek van egy ízig-vérig tökéletes ember-lánya, a pogány Nagyasszony, akit Isten a magyarok gondos Úrnőjének, Királynőjének tett meg. Ez nyilvánvaló tévedés volt, hiszen testi születés szellemtől lehetetlen. Viszont a történelmi tény, hogy a Második Isteni Személy, az Atya szellemi szülötte, emberré akart lenni, hogy a teremtést beteljesítse és az embereket megváltsa és üdvözítse. Egy kiválasztott Szűztől született a Szentlélek teremtő erejéből. Géza fejedelemnek álmában megjelent Mária, megjövendölte fia születését, és arról is biztosította, hogy népét örökre oltalmába veszi. Ez nem pogány kori álom, hanem szent, fölemelő valóság. Őseink pillanatok alatt boldogan fogadták el. Szent István befogadta a keresztény és európai kultúra kincseit, de következetesen ragaszkodott az ősi magyar kultúrához is. Nem adta fel, ami a mienk. Fiának írt Intelmeiben külön parancsolja, hogy magyar népünket csak magyar szokások szerint kormányozza. Átvette Európa gazdasági eredményeit. Nem pénzéhes üzletembereket hívott meg ehhez, akik a maguk hasznát szolgálták volna, hanem a bencés szerzeteseket, akik másutt is a szellemi és gazdasági kultúra élen járó mesterei voltak. Tőlük tanulva harminc év alatt felfejlődtünk az európai színt közelébe. A tanulni vágyók pedig járhattak a plébániai és kolostori iskolákba. „Hol vagy, István király? Tekints, István király, szomorú hazádra, fordítsd szemed régi országodra.Tanítsd meg népedet gondolkodni, együtt érezni és helyesen dönteni.
„Ah, hol vagy magyarok Tündöklő csillaga, Ki voltál valaha Országunk istápja?
Hol vagy, István király? Téged magyar kíván. Gyászos öltözetben Te előtted sírván”
Úgy érzem hazánk minden katolikus magyar gyermeke őszinte szívvel zengi ezt az ősi, az 1763-ból ismert Dőri kéziratos fohászt. Már akkor is félelmetes események tolongtak a történelmünk ködében: az ország nagy része fél évszázada szabadult fel a százötven éves török hódoltság alól. Öt évtizede vívta kemény szabadságharcát II. Rákóczi Ferenc nagyságos fejedelem és kuruc vitézei az osztrák elnyomás ellen. Remek barokk templomok épültek a törökvilágban elpusztultak helyére: mégis hiányzott az államalapító nagy király. Sírt utána egy egész nemzet. Most, újabb két és fél évszázad szörnyű szenvedése után is ezzel a keserű érzéssel énekeljük:„Hol vagy, István király? Téged magyar kíván!” Miért? Mert hitünket és magyarságunkat nem érezzük megbecsültnek, gazdasági kilátásaink pedig a dühöngő reformok ellenére is meglehetősen ziláltak. Ezer éve Szent István is óriási reformokat vezetett be, folytatva édesapja, Géza fejedelem megkezdett munkásságát. Ezek a változtatások valóban reformok voltak, a régi módszerek jól átgondolt, még jobb, tökéletesebb formára való átalakításai. Minden ember legnagyobb kincse a hite, vallása, vagyis az a viszony, ami Istenhez, az örök forráshoz és célhoz köti. Az ősi magyar vallás tökéletes egyistenhit volt. Őseink tehát őrizték az ősszülők hitét, szemben a legtöbb néppel, akiket elcsábított a bálványimádás. A kereszténység ezt a hitet beteljesítette a Szentháromságról, a megtestesülésről, megváltásról szóló jézusi tanítással. Az ősi vallás tanította, hogy a szellemi létű Istennek van egy ízig-vérig tökéletes ember-lánya, a pogány Nagyasszony, akit Isten a magyarok gondos Úrnőjének, Királynőjének tett meg. Ez nyilvánvaló tévedés volt, hiszen testi születés szellemtől lehetetlen. Viszont a történelmi tény, hogy a Második Isteni Személy, az Atya szellemi szülötte, emberré akart lenni, hogy a teremtést beteljesítse és az embereket megváltsa és üdvözítse. Egy kiválasztott Szűztől született a Szentlélek teremtő erejéből. Géza fejedelemnek álmában megjelent Mária, megjövendölte fia születését, és arról is biztosította, hogy népét örökre oltalmába veszi. Ez nem pogány kori álom, hanem szent, fölemelő valóság. Őseink pillanatok alatt boldogan fogadták el. Szent István befogadta a keresztény és európai kultúra kincseit, de következetesen ragaszkodott az ősi magyar kultúrához is. Nem adta fel, ami a mienk. Fiának írt Intelmeiben külön parancsolja, hogy magyar népünket csak magyar szokások szerint kormányozza. Átvette Európa gazdasági eredményeit. Nem pénzéhes üzletembereket hívott meg ehhez, akik a maguk hasznát szolgálták volna, hanem a bencés szerzeteseket, akik másutt is a szellemi és gazdasági kultúra élen járó mesterei voltak. Tőlük tanulva harminc év alatt felfejlődtünk az európai színt közelébe. A tanulni vágyók pedig járhattak a plébániai és kolostori iskolákba. „Hol vagy, István király? Tekints, István király, szomorú hazádra, fordítsd szemed régi országodra.Tanítsd meg népedet gondolkodni, együtt érezni és helyesen dönteni.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése