2014. augusztus 21., csütörtök

2014.08.21. Csütörtök



Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!

2014.08.21. Csütörtök

Isten, amikor Izraelre zúdította mindazt a szenvedést, amelyet már a honfoglalás előtt a vándorlás idején kilátásba helyezett, Izraelnek meg kellett volna fontolnia, Isten szavait: Ha elhagytok engem, az egy igaz Istent és hasonultok a jövendő hazátokat most birtokló bálványimádókhoz, súlyosan meg foglak benneteket büntetni. „Az Isten szíve szerint való király”, Dávid is követett el súlyos bűnöket, de az első prófétai szóra azonnal magába szállt, böjtölt, imádkozott és az Úr nemcsak, hogy megbocsátott neki, hanem a házát dinasztiává tette. Megígérte, hogy családjából születik a Megváltó, és a Megváltón keresztül örökösen uralkodni fog Isten új népén. Az Úr két zsidó országot hozott létre Dávid utódjának, Salamonnak gátlástalan bálványozása miatt. Az északi tíz törzs, Izrael, mindössze kétszáz évig maradt fönn: bálványozása és lelketlen adói miatt az Úr Kr.e. 722-ben ellenségeivel elpusztíttatta, az élve maradtakat pedig szétszórták új uraik. Júdea viszont nem okult büntetésükből: őket Babilon tüntette el a földjükről (586). A szomszédjaik nem leplezett örömmel mondogatták:”lám, az ősi magaslatok a mieink lettek. Azért hát jövendölj. Így beszélj: Ezt mondja az Úr, az Isten: Mivel elpusztultatok, körös-körül mindenki eltaposott benneteket, és a többi nép birtokává lettetek, az emberek nyelvükre vettek és gyaláznak benneteket, azért, Izrael hegyei, halljátok az Úrnak, az Istennek szavát! Ezt üzeni az Úr, az Isten a hegyeknek és a halmoknak, a szakadékoknak és a völgyeknek, a pusztuló romoknak és a kihalt városoknak, amelyeket kifosztottak és csúfoltak a szomszéd népek. Ezt mondja az Úr, az Isten: Valóban, izzó féltékenységemben a többi népek és egész Edom ellen beszéltem, mivel elfoglalták országomat. Káröröm volt a szívükben és megvetés a lelkükben, amiért elpusztították és kifosztották” (Ez 36,3-5)„Ti meg, Izrael hegyei, sarjasszatok ágakat, és teremjetek gyümölcsöt népemnek, Izraelnek, mert hamarosan visszatér. Mert nézzétek, hozzátok megyek, felétek fordulok, azért megművelnek és bevetnek benneteket. Megsokasítom rajtatok az embereket, és Izrael egész házát”.(8-10a) a jövőben nem engedem, hogy a népek gyalázkodását halld és a nemzetek gúnyolódását hallgasd, s nem fosztod meg többé népedet gyermekeiktől, mondja az Úr”(15) Olybá tűnik, hogy a visszatérés után hosszabb idő telik el, amíg az igazi változás megtörténik a zsidók lelkében. Isten adja a teljes javulás lehetőségét. „Ez az Úr népe, mégis ki kellett az ő földjéről menniük. De tekintetre voltam szent nevemre, amelyet Izrael háza megszentségtelenített a népek között, ahová került. Ezért mondd meg Izrael házának? Ezt mondja az Úr, az Isten: Nem miattatok teszem ezt, Izrael háza, hanem szent nevemért, amelyet megszentségtelenítettek a népek között, amelyek közé kerültetek. Szentté teszem nagy nevemet, amelyet gyalázat ért a népek között. amelyet megszentségtelenítettek közöttük. Akkor majd megtudják a népek, hogy én vagyok az Úr, mondja az Úr, az Isten, amikor szemük láttára megmutatom rajtatok, hogy szent vagyok”(20b-23) a történelem folyamán hazánkat is érte sok veszteség. Ezt vállaltuk Géza fejedelemmel és Szent Istvánnal együtt, ezért lett örökös Pátrónánk a Mennybevitt Szűzanya. Akkor lett válságos a helyzetünk, amikor az ozmán birodalommal szemben már nem Szent István hitével álltunk csatasorba. Milyen sokatmondó tény, hogy a törököt kiverve hazánkból a 150 éves megszállás végén a népünk nem hitt az osztrák-magyar monarchiában, hanem egy hívőként állt az 1763-ban írt énekkel Szent Istvánhoz rimánkodók kórusába: „Rólad emlékezvén csordulnak könnyei, búval harmatoznak szomorú mezei. Lankadnak szüntelen vitézlő karjai, Nem szűnnek iszonyú sírástól szemei. Virágos kert vala híres Pannónia, mely kertet öntöze híven Szűz Mária. Katolikus hitnek bő volt szép virága! Be megsötétedett örvendetes napja. Előtted könyörgünk, bús magyar fiaid. Hozzád fohászkodunk, árva maradékid. Tekints, István király, szomorú hazádra, Fordítsd szemeidet régi országodra” (Ho 294.az, 2-3-4) 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése