Szent Caesarius arles-i püspök beszédeiből
Az isteni és az emberi irgalmasság
Boldogok az irgalmasok, mert majd nekik is irgalmaznak (Mt 5, 7). Édes ez a szó: „irgalmasság”, kedves testvéreim. De ha már maga a szó is ilyen édes, mennyivel inkább édes a tartalma? És noha minden ember szeretne ebben részesedni, sajnos, mégsem él mindenki úgy, hogy ezt ki is érdemelje. Továbbá jóllehet mindenki szeretne irgalomban részesedni, mégis kevesen vannak, akik készek lennének az irgalmasságot gyakorolni is. Ó, ember! Hát ilyen arcátlanul mered ezt magadnak követelni, amit másoknak adni meg elmulasztasz? Aki a mennyben szeretne irgalmat kapni, annak kötelessége itt a földön irgalmasságot gyakorolni. Kedves testvéreim, mivel mindnyájan szeretnénk irgalomban részesülni, ezért már itt a földön szerezzük meg magát az irgalmasságot pártfogónknak, hogy a másvilágon majd megmentsen bennünket. Valóban van irgalmasság Istennél a mennyben, de csak a földi irgalmasság gyakorlása útján juthatunk el hozzá. Hiszen a Szentírás is így tanítja: Uram, a te irgalmasságod a mennyben van (Zsolt 35, 5) Van tehát földi és van mennyei irgalmasság, azaz emberi és isteni. Milyen az emberi irgalmasság? Biztosan olyan, hogy felkarolja a nyomorgó szegényeket. És milyen az isteni irgalmasság? Kétségtelenül olyan, hogy megbocsátja a bűnöket. Mert ami jót tesz az emberi irgalmasság földi zarándoklásunk idején, azt az isteni irgalmasság visszafizeti az örök hazában. Hiszen itt e világon minden szegényben Isten didereg és éhezik, miként maga is mondja: Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek (Mt 25, 40). Tehát Isten, aki kegyesen adni akar a mennyben, kapni akar itt a földön. Hát olyanok vagyunk, hogy kapni akarunk, amikor Isten ajándékot ad, viszont amikor ő kér, akkor nem akarunk adni? Pedig amikor egy szegény éhezik, akkor Krisztus éhezik, amint maga is megmondta: Éhes voltam, és nem adtatok ennem (Mt 25, 42). Tehát ne fordítsd el tekintetedet a szegények nyomoráról, ha bizalommal szeretnéd remélni bűneid bocsánatát. Krisztus most még éhezik, testvérek: minden szegényben ő éhezik, és ő szomjazik, és amit itt a földön kap, azt a mennyben visszafizeti. Kérdezlek benneteket, testvérek: mit szeretnétek, vagy mit kerestek, amikor a templomba jöttök? Valóban, mi mást, ha nem irgalmasságot? Gyakoroljátok tehát a földi irgalmasságot, és majd megnyeritek a mennyeit! Hozzád a szegény könyörög, te pedig Istenhez könyörögsz: az kenyérért, te pedig örök életért. Adj a koldusnak, mert ezáltal kiérdemled, hogy te is kapj Krisztustól. Halld meg szavát: Adjatok, és akkor ti is kaptok (Lk 6, 38). Nem tudom, hogy milyen jogcímen akarsz kapni, ha te nem akarsz adni. Ezért tehát, ha a templomba jöttök, tehetségetekhez képest adjatok valami alamizsnát a szegényeknek.
Az isteni és az emberi irgalmasság
Boldogok az irgalmasok, mert majd nekik is irgalmaznak (Mt 5, 7). Édes ez a szó: „irgalmasság”, kedves testvéreim. De ha már maga a szó is ilyen édes, mennyivel inkább édes a tartalma? És noha minden ember szeretne ebben részesedni, sajnos, mégsem él mindenki úgy, hogy ezt ki is érdemelje. Továbbá jóllehet mindenki szeretne irgalomban részesedni, mégis kevesen vannak, akik készek lennének az irgalmasságot gyakorolni is. Ó, ember! Hát ilyen arcátlanul mered ezt magadnak követelni, amit másoknak adni meg elmulasztasz? Aki a mennyben szeretne irgalmat kapni, annak kötelessége itt a földön irgalmasságot gyakorolni. Kedves testvéreim, mivel mindnyájan szeretnénk irgalomban részesülni, ezért már itt a földön szerezzük meg magát az irgalmasságot pártfogónknak, hogy a másvilágon majd megmentsen bennünket. Valóban van irgalmasság Istennél a mennyben, de csak a földi irgalmasság gyakorlása útján juthatunk el hozzá. Hiszen a Szentírás is így tanítja: Uram, a te irgalmasságod a mennyben van (Zsolt 35, 5) Van tehát földi és van mennyei irgalmasság, azaz emberi és isteni. Milyen az emberi irgalmasság? Biztosan olyan, hogy felkarolja a nyomorgó szegényeket. És milyen az isteni irgalmasság? Kétségtelenül olyan, hogy megbocsátja a bűnöket. Mert ami jót tesz az emberi irgalmasság földi zarándoklásunk idején, azt az isteni irgalmasság visszafizeti az örök hazában. Hiszen itt e világon minden szegényben Isten didereg és éhezik, miként maga is mondja: Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek (Mt 25, 40). Tehát Isten, aki kegyesen adni akar a mennyben, kapni akar itt a földön. Hát olyanok vagyunk, hogy kapni akarunk, amikor Isten ajándékot ad, viszont amikor ő kér, akkor nem akarunk adni? Pedig amikor egy szegény éhezik, akkor Krisztus éhezik, amint maga is megmondta: Éhes voltam, és nem adtatok ennem (Mt 25, 42). Tehát ne fordítsd el tekintetedet a szegények nyomoráról, ha bizalommal szeretnéd remélni bűneid bocsánatát. Krisztus most még éhezik, testvérek: minden szegényben ő éhezik, és ő szomjazik, és amit itt a földön kap, azt a mennyben visszafizeti. Kérdezlek benneteket, testvérek: mit szeretnétek, vagy mit kerestek, amikor a templomba jöttök? Valóban, mi mást, ha nem irgalmasságot? Gyakoroljátok tehát a földi irgalmasságot, és majd megnyeritek a mennyeit! Hozzád a szegény könyörög, te pedig Istenhez könyörögsz: az kenyérért, te pedig örök életért. Adj a koldusnak, mert ezáltal kiérdemled, hogy te is kapj Krisztustól. Halld meg szavát: Adjatok, és akkor ti is kaptok (Lk 6, 38). Nem tudom, hogy milyen jogcímen akarsz kapni, ha te nem akarsz adni. Ezért tehát, ha a templomba jöttök, tehetségetekhez képest adjatok valami alamizsnát a szegényeknek.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése