Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!
2014.07.30. szerda
Jeremiás újabb meghívása, amikor már nagyon sokat fáradozott prófétai küldetésében.
Jeremiás eszébe jutott első meghívása, amelyben arra hivatkozott az Úr, hogy már fogantatása után rögtön kiválasztotta őt:„Így szólt hozzám az Úr: Mielőtt megalkottalak anyád méhében, már ismertelek; mielőtt megszülettél volna, fölszenteltelek, és prófétául rendeltelek a nemzetek javára”(Jer1,4-5) Nehéz szívvel fogadta az isteni kiválasztást. Érezte,hogy sok kellemetlenséggel,szenvedéssel fog járni a kitüntető isteni döntés. Amikor belefáradt a látható eredmények hiányába, újból eszébe jutott, hogy a prófétai meghívása Istennek nem egy késői döntése volt, hanem léte első pillanatában fogant. Édesanyjának anyai öröme ellenére, amit fia csodálatos jövője miatt érzett, elfáradva,újra ki kellett mondania:„Jaj nekem, anyám, miért is szültél? Hogy a perlekedés és ellentmondás embere legyek az egész ország számára? Nem vagyok hitelező, nekem sem kölcsönzött senki, mégis mindenki átkoz. Hát nem tettem meg mindent, Uram szolgálatodban? És nem jártam közben nálad még ellenségeimért is, szorongatásuk és nyomorúságuk idején? Te tudod, hogy így tettem” (10-11(15a) Megtörten fohászkodik Urához:„Emlékezz meg rólam, Uram és nézz le rám; állj bosszút értem üldözőimen! Késleltesd haragodat s ne engedd, hogy elsodorjon; vedd tekintetbe, hogy érted szenvedek gyalázatot.”(15b) Visszaemlékezik egy válságos lét - állapotára, amikor legszívesebben abbahagyta volna küldetését. Lelkesedése határtalan,amikor Isten szava ismét felhangzott: „Ha szavaid elém kerültek, csak úgy nyeltem őket; kedvem telt szavadban és öröme szívemnek. Mert a te nevedet viselem, Uram, Seregek Istene!”(16) Még ebben a gyötrődő hangulatban sem ült a veszéllyel nem törődők közé: „Nem leltem benne örömöm, hogy a vigadozók körében üljek; súlyos kezed terhe alatt egyedül ültem, mert méltatlankodással töltöttél el. Miért nem szűnik meg fájdalmam, és a sebem miért nem akar meggyógyulni? Bizony olyan lettél számomra, mint a csalóka patak, amelynek vízére nem lehet számítani’. Erre így válaszolt az Úr: Ha visszatérsz hozzám, visszafogadlak szolgálatomba; és ha csak nemes dolgokról szólsz, mellőzve mind, ami megvetni való, akkor mintegy szájammá teszlek. Nekik kell hozzád térniük, te ne térj hozzájuk! Erős ércfallá teszlek ez előtt a nép előtt. Harcolni fognak ellened, de nem győznek le, mert veled vagyok, hogy megmentselek és megszabadítsalak, mondja az Úr. Kiszabadítalak a gonosztevők kezéből, és kimentelek a hatalmasok markából”(17-21) Nekünk,az újszövetségieknek még kevésbé van okunk elveszteni a bizalmunkat Üdvözítőnkben, amikor elássák előlünk az ügyes isten nélküliek az üdvösség kincseit. A múlt században mindent elvettek amit lehetett. Hőseinket összedrótozva, örök reménytelenségük jeleként arccal a föld mélye felé fordították: Keressétek lent az Istent, a világ a miénk. De a meggyalázott hősöket kiástuk,akik ismerjük Urunk gondolatait. Bátran mondjuk a gonoszok szemébe:Jézus mondja:„Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket. Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért”(Jn 15,12-13) „Végül hasonlít a mennyek országa a tengerbe vetett hálóhoz, amely mindenféle halat összefog. Amikor megtelik, partra húzzák, nekiülnek, és a javát edényekbe válogatják, a hitványát pedig kiszórják. Így lesz a világ végén is: elmennek a angyalok, aztán kiválogatják a gonoszokat az igazak közül, és tüzes kemencébe vetik őket. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz” (Mt 13,47-50)
2014.07.30. szerda
Jeremiás újabb meghívása, amikor már nagyon sokat fáradozott prófétai küldetésében.
Jeremiás eszébe jutott első meghívása, amelyben arra hivatkozott az Úr, hogy már fogantatása után rögtön kiválasztotta őt:„Így szólt hozzám az Úr: Mielőtt megalkottalak anyád méhében, már ismertelek; mielőtt megszülettél volna, fölszenteltelek, és prófétául rendeltelek a nemzetek javára”(Jer1,4-5) Nehéz szívvel fogadta az isteni kiválasztást. Érezte,hogy sok kellemetlenséggel,szenvedéssel fog járni a kitüntető isteni döntés. Amikor belefáradt a látható eredmények hiányába, újból eszébe jutott, hogy a prófétai meghívása Istennek nem egy késői döntése volt, hanem léte első pillanatában fogant. Édesanyjának anyai öröme ellenére, amit fia csodálatos jövője miatt érzett, elfáradva,újra ki kellett mondania:„Jaj nekem, anyám, miért is szültél? Hogy a perlekedés és ellentmondás embere legyek az egész ország számára? Nem vagyok hitelező, nekem sem kölcsönzött senki, mégis mindenki átkoz. Hát nem tettem meg mindent, Uram szolgálatodban? És nem jártam közben nálad még ellenségeimért is, szorongatásuk és nyomorúságuk idején? Te tudod, hogy így tettem” (10-11(15a) Megtörten fohászkodik Urához:„Emlékezz meg rólam, Uram és nézz le rám; állj bosszút értem üldözőimen! Késleltesd haragodat s ne engedd, hogy elsodorjon; vedd tekintetbe, hogy érted szenvedek gyalázatot.”(15b) Visszaemlékezik egy válságos lét - állapotára, amikor legszívesebben abbahagyta volna küldetését. Lelkesedése határtalan,amikor Isten szava ismét felhangzott: „Ha szavaid elém kerültek, csak úgy nyeltem őket; kedvem telt szavadban és öröme szívemnek. Mert a te nevedet viselem, Uram, Seregek Istene!”(16) Még ebben a gyötrődő hangulatban sem ült a veszéllyel nem törődők közé: „Nem leltem benne örömöm, hogy a vigadozók körében üljek; súlyos kezed terhe alatt egyedül ültem, mert méltatlankodással töltöttél el. Miért nem szűnik meg fájdalmam, és a sebem miért nem akar meggyógyulni? Bizony olyan lettél számomra, mint a csalóka patak, amelynek vízére nem lehet számítani’. Erre így válaszolt az Úr: Ha visszatérsz hozzám, visszafogadlak szolgálatomba; és ha csak nemes dolgokról szólsz, mellőzve mind, ami megvetni való, akkor mintegy szájammá teszlek. Nekik kell hozzád térniük, te ne térj hozzájuk! Erős ércfallá teszlek ez előtt a nép előtt. Harcolni fognak ellened, de nem győznek le, mert veled vagyok, hogy megmentselek és megszabadítsalak, mondja az Úr. Kiszabadítalak a gonosztevők kezéből, és kimentelek a hatalmasok markából”(17-21) Nekünk,az újszövetségieknek még kevésbé van okunk elveszteni a bizalmunkat Üdvözítőnkben, amikor elássák előlünk az ügyes isten nélküliek az üdvösség kincseit. A múlt században mindent elvettek amit lehetett. Hőseinket összedrótozva, örök reménytelenségük jeleként arccal a föld mélye felé fordították: Keressétek lent az Istent, a világ a miénk. De a meggyalázott hősöket kiástuk,akik ismerjük Urunk gondolatait. Bátran mondjuk a gonoszok szemébe:Jézus mondja:„Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket. Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért”(Jn 15,12-13) „Végül hasonlít a mennyek országa a tengerbe vetett hálóhoz, amely mindenféle halat összefog. Amikor megtelik, partra húzzák, nekiülnek, és a javát edényekbe válogatják, a hitványát pedig kiszórják. Így lesz a világ végén is: elmennek a angyalok, aztán kiválogatják a gonoszokat az igazak közül, és tüzes kemencébe vetik őket. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz” (Mt 13,47-50)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése