2014. július 27., vasárnap

2014.07.26. szombat



Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!

2014.07.26. szombat

A sátán nem örül annak, ha az emberek Isten templomába járnak, ott az Úr mellett hitet vallanak, és természetfeletti erőt,kegyelmet kérnek mennyei Atyjuktól az üdvösségért vívott harchoz. Ezért akadályozza a templomépítést, vagy ahol már van istenháza, mindent elkövet, hogy ne legyen látogatója.

A zsidók megkapták az Úrtól a megígért önálló hazát: elfoglalták a „tejjel-mézzel folyó Kánaánt.” Isten önmagára esküdött a tényleges honfoglalás előtt nyolc évszázaddal, hogy biztonságban és boldogan, tulajdonosként élhessenek rajta. A szent sátornak, benne az „Úr ládájának” azonban csak két évszázaddal később keresett állandó helyet a választott nép második királya, Dávid. A legméltóbb helynek Sion hegyét ítélte Dávid. Fia, Salamon király idejében a csodálatos templom megépült. Dávid már a szentsátorban is igyekezett egyre szebbé, Istenhez egyre méltóbbá tenni az istentiszteletet. A közeli helységekből szombatonként is jöttek imádkozni,de igazán méltók a nagy ünnepek istentiszteletei voltak: a húsvét, a pünkösd és a sátoros ünnepek. A távolabbi helységek lakosai zarándokcsoportokban érkeztek. A szabály, az volt hogy a tizenkettedik évüket betöltöttek kötelesek voltak évente a három nagy ünnep egyikén részt venni. Így a települések kétharmada otthon maradhatott, védte a családi tulajdont és gondozta az állatállományt.Amikor a környékbeli pogány lányokból választottak maguknak feleséget az ifjak, azok megmételyezték a lelkeket. Már Salamon is rossz példával járt alattvalói előtt a jeruzsálemi kisebb hegyeken terjedő bálványozásával. Később pedig rontotta az igazi vallásos lelkületet a vallási közöny. Ezért „ezt a szózatot intézte az Úr Jeremiás hoz: Állj ki az Úr házának kapujába és hirdesd ott ezt az üzenetet! Mondd: Halljátok az Úr szavait, Júda népe mindnyájan, akik beléptek e kapukon, hogy az Urat imádjátok! Ezt üzeni a Seregek Ura, Izrael Istene: javítsátok meg utaitokat és tetteiteket, akkor majd veletek lakom ezen a helyen. Ne bízzatok az ilyen hazug beszédekben:Az Úr temploma, az Úr temploma, az Úr temploma.Mert ha jobbak lesztek életmódotokban és tetteitekben, ha jog szerint bántok egymással, ha nem nyomjátok el az idegent, az árvát és az özvegyet, ha nem ontotok ártatlan vért ezen a helyen, és nem szegődtök idegen istenek nyomába a saját vesztetekre, akkor veletek lakom majd ezen a földön, amelyet régtől atyáitoknak adtam, mindörökre. De lám, ti hazug beszédekben hisztek, amelyek mit sem használnak nektek. Loptok, gyilkoltok, házasságot törtök, hamisan esküdtök, tömjént áldoztok Baálnak, idegen istenekhez szegődtök, akiket egyáltalán nem ismertek. Aztán mégis eljöttök és elém álltok ebben a templomban, amely az én nevemet viseli, s ezt mondjátok: Biztonságban vagyunk, olyan biztonságban, hogy továbbra is elkövethetjük ezeket a gonoszságokat. Hát rablók barlangjának tartjátok ezt a házat, amely az én nevemet viseli? Vagy azt hiszitek, hogy tán vak vagyok? mondj az Úr” (Jer 7,1-11) Isten ugyanebben az időben visszavitte tüzes szekerén Ezekiel prófétát Jeruzsálembe a Kobár folyó mellől, ahová korábban elhurcolták. Megmutatta az Úr neki is, hogy sok előkelő zsidó hátat fordít Isten oltárának és keletre nézve imádják az onnét felkelő napot, majd Isten magára hagyja Jeruzsálemet. (Ez 6-11. fejezetek) Ezen próféták kora után kétezer hatszáz évvel a megváltott világ, benne a Jézus Krisztus titokzatos Testének tisztelt Európa nagyrészt istentelen. Évek óta imádkozom azért, hogy az Atya adja vissza népemnek az elvesztett erős, mindenen győztes istenhitet és a Magyarok Nagyasszonyának ezer éves tiszteletét. Keveseim! Tartsatok velem.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése