Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!
2014.07.28. hétfő
Jeremiásnak egy jelképes cselekedettel kellett előadnia a következő üzenetet: „Így szólt hozzám az Úr: Menj és vásárolj magadnak egy len övet és kösd a derekadra! De vízbe ne mártsd!Erre az Úr parancsa szerint megvettem az övet, s a derekamra kötöttem. Majd másodszor is szólt hozzám az Úr: Vedd az övet, amelyet vásároltál és a derekadon viselsz. Kelj útra és menj el az Eufráteszhez, és rejtsd el ott egy sziklahasadékban! El is mentem és elrejtettem az Eufrátesz közelében, úgy, amint az Úr parancsolta. Hosszú idő elteltével újra szólt hozzám az Úr:Kelj föl, menj el az Eufráteszhez és hozd el onnan az övet, amelyről megparancsoltam neked, hogy rejtsd ott el. Elmentem hát az Eufráteszhez, kiástam és kivettem az övet arról a helyről, ahov á annak idején elrejtettem. Az öv rothadt volt s teljesen hasznavehetetlen. Akkor az Úr ezeket a szavakat intézte hozzám:Ezt mondja az Úr: Így fogom megrothasztani Júda és Jeruzsálem mérhetetlen kevélységét. Ez a gonosz nép, amely nem akar szavamra hallgatni, hanem saját szívének gonoszságát követve idegen isteneknek szegődik nyomába, hogy szolgáljon nekik és imádja őket, olyan lesz, mint ez az öv: teljesen hasznavehetetlen. Mert ahogy az öv az ember derekához simul, úgy csatoltam én is magamhoz Júda egész házát, mondja az Úr, hogy népemmé, dicsőségemmé, dicséretemmé és hírnevemmé legyenek. De ők nem hallgattak rám” (Jer 13,1-11)
Az ószövetségi Szentírásban többször olvasható Istennek mély értelmű panasza. Izraelt úgy ábrázolja, mint akit születése után szülőanyja gondozatlanul eldobott. Az életét sirató k gyermeket csak Isten sajnálja meg. Ellátja, gondozza, de ő nem az örökbefogadó örömére akar lenni, hanem elcsábul és elhagyja egyetlen jótevőjét. Jeremiásnál már semmi bizalom nem maradt az Úr szívében: ezt jelenti a felszólítás: vásárolj lenvászonból készült dísz-övet. Hord derekadon egy ideig, aztán vidd el az ősi paradicsomkert földjére, rejtsd el egy sziklarepedésbe és hagy ott. Később vissza kell mennie, elővenni a rejtekhelyről, és elámulni állapotán:elrothadt,undorít. Ha másik szálon keressük az Úr és Izrael népe kapcsolatát a jeremiási lenöv-sorsfordulóban, akkor is igen érdekesek a történelmi szálak. Isten Ábrahámot választja ki a Megváltó ősapjának. Családja a káldeai Úrban éltek, mint földnélküli pásztorok.. Minden tavasszal bérbe vették a legelőket, ahol a juhnyájaikat legeltethették egy évig. Érthető, hogy amikor Isten kiemelte Ábrahámot és feleségét a rút bálványimádásból, addigi hazátlan hazájából ezzel az ígérettel hívja el: „Vonulj ki földedről, rokonságod köréből és atyád házából arra a földre, amelyet majd mutatok neked. Nagy néppé teszlek. Megáldalak, és naggyá teszem nevedet” (Ter 12,1-2a) „Kánaán földjére mentek” (5c) Aztán később meg is esküdött az Úr Ábrahámnak: „Utódaidnak adom ezt a földet Egyiptom patakjától egészen a nagy folyamig, az Eufráteszig” (15,18) 800 év múlva még Mózes is így indítja népét a nagy honfoglalásra, bár kevesebbel is beérték, az Eufráteszig nem mentek el. Kr.u. 70-ben Titusz római hadvezér viszont három éves ostrom után elfoglalta Jeruzsálemet, s csak ezer kilencszáz év múlva tudtak államot formálni a nyugati hatalmak segítségével. Izrael és Izmael utódai azóta is, most is irtják egymást. Ábrahám egyetlen igazán nagy fia, az Istenfia, Jézus nem kell nekik. Pedig „Ő a béke!”Magyar őseinket Ábrahám idejében egészen más úton hozott a Kárpát-medencébe a fölséges Isten. Az első és második keresztény évezred fordulóján Szent István királyunk a nem-bálványimádó pogány Magyarországból keresztény Magyarországot épített. Ezer éves védőszolgálatban Krisztus titokzatos Testét, a keresztény Európát kellett védenünk. Megtettük becsülettel. Megbecsülést viszont nem kaptunk érte. A közeljövőben nem háborús igazságtétellel maga Isten ígért, hitből és szeretetből álló újabb ezer éves szolgálatot hű magyarjainak Jézus és Édesanyja, aki ezer éve Nagyboldogasszonyunk. „Felvirradt az új örömnap fénye, eljött az Úr választott edénye, örökélet kincsének szekrénye, benne rejlik az Úristen nagy, titkos törvénye(Ho 170,1)
2014.07.28. hétfő
Jeremiásnak egy jelképes cselekedettel kellett előadnia a következő üzenetet: „Így szólt hozzám az Úr: Menj és vásárolj magadnak egy len övet és kösd a derekadra! De vízbe ne mártsd!Erre az Úr parancsa szerint megvettem az övet, s a derekamra kötöttem. Majd másodszor is szólt hozzám az Úr: Vedd az övet, amelyet vásároltál és a derekadon viselsz. Kelj útra és menj el az Eufráteszhez, és rejtsd el ott egy sziklahasadékban! El is mentem és elrejtettem az Eufrátesz közelében, úgy, amint az Úr parancsolta. Hosszú idő elteltével újra szólt hozzám az Úr:Kelj föl, menj el az Eufráteszhez és hozd el onnan az övet, amelyről megparancsoltam neked, hogy rejtsd ott el. Elmentem hát az Eufráteszhez, kiástam és kivettem az övet arról a helyről, ahov á annak idején elrejtettem. Az öv rothadt volt s teljesen hasznavehetetlen. Akkor az Úr ezeket a szavakat intézte hozzám:Ezt mondja az Úr: Így fogom megrothasztani Júda és Jeruzsálem mérhetetlen kevélységét. Ez a gonosz nép, amely nem akar szavamra hallgatni, hanem saját szívének gonoszságát követve idegen isteneknek szegődik nyomába, hogy szolgáljon nekik és imádja őket, olyan lesz, mint ez az öv: teljesen hasznavehetetlen. Mert ahogy az öv az ember derekához simul, úgy csatoltam én is magamhoz Júda egész házát, mondja az Úr, hogy népemmé, dicsőségemmé, dicséretemmé és hírnevemmé legyenek. De ők nem hallgattak rám” (Jer 13,1-11)
Az ószövetségi Szentírásban többször olvasható Istennek mély értelmű panasza. Izraelt úgy ábrázolja, mint akit születése után szülőanyja gondozatlanul eldobott. Az életét sirató k gyermeket csak Isten sajnálja meg. Ellátja, gondozza, de ő nem az örökbefogadó örömére akar lenni, hanem elcsábul és elhagyja egyetlen jótevőjét. Jeremiásnál már semmi bizalom nem maradt az Úr szívében: ezt jelenti a felszólítás: vásárolj lenvászonból készült dísz-övet. Hord derekadon egy ideig, aztán vidd el az ősi paradicsomkert földjére, rejtsd el egy sziklarepedésbe és hagy ott. Később vissza kell mennie, elővenni a rejtekhelyről, és elámulni állapotán:elrothadt,undorít. Ha másik szálon keressük az Úr és Izrael népe kapcsolatát a jeremiási lenöv-sorsfordulóban, akkor is igen érdekesek a történelmi szálak. Isten Ábrahámot választja ki a Megváltó ősapjának. Családja a káldeai Úrban éltek, mint földnélküli pásztorok.. Minden tavasszal bérbe vették a legelőket, ahol a juhnyájaikat legeltethették egy évig. Érthető, hogy amikor Isten kiemelte Ábrahámot és feleségét a rút bálványimádásból, addigi hazátlan hazájából ezzel az ígérettel hívja el: „Vonulj ki földedről, rokonságod köréből és atyád házából arra a földre, amelyet majd mutatok neked. Nagy néppé teszlek. Megáldalak, és naggyá teszem nevedet” (Ter 12,1-2a) „Kánaán földjére mentek” (5c) Aztán később meg is esküdött az Úr Ábrahámnak: „Utódaidnak adom ezt a földet Egyiptom patakjától egészen a nagy folyamig, az Eufráteszig” (15,18) 800 év múlva még Mózes is így indítja népét a nagy honfoglalásra, bár kevesebbel is beérték, az Eufráteszig nem mentek el. Kr.u. 70-ben Titusz római hadvezér viszont három éves ostrom után elfoglalta Jeruzsálemet, s csak ezer kilencszáz év múlva tudtak államot formálni a nyugati hatalmak segítségével. Izrael és Izmael utódai azóta is, most is irtják egymást. Ábrahám egyetlen igazán nagy fia, az Istenfia, Jézus nem kell nekik. Pedig „Ő a béke!”Magyar őseinket Ábrahám idejében egészen más úton hozott a Kárpát-medencébe a fölséges Isten. Az első és második keresztény évezred fordulóján Szent István királyunk a nem-bálványimádó pogány Magyarországból keresztény Magyarországot épített. Ezer éves védőszolgálatban Krisztus titokzatos Testét, a keresztény Európát kellett védenünk. Megtettük becsülettel. Megbecsülést viszont nem kaptunk érte. A közeljövőben nem háborús igazságtétellel maga Isten ígért, hitből és szeretetből álló újabb ezer éves szolgálatot hű magyarjainak Jézus és Édesanyja, aki ezer éve Nagyboldogasszonyunk. „Felvirradt az új örömnap fénye, eljött az Úr választott edénye, örökélet kincsének szekrénye, benne rejlik az Úristen nagy, titkos törvénye(Ho 170,1)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése