Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!
2014.07.31. csütörtök
„Így szólt az Úr Jeremiáshoz:Kelj föl és menj le a fazekas házához; ott majd meghallod szavamat. Lementem hát a fazekas házához; az éppen edényt formált a korongon. És ha nem sikerült az edény, amelyet éppen formált, amint ez megtörténik a fazekas használta agyaggal, akkor újra nekilátott, és egy másik edényt csinált belőle, a fazekasok szokása szerint. Akkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: Izrael háza! Vajon nem tehetek én is úgy veletek, ahogy ez a fazekas tesz? mondja az Úr. Igen, amilyen az agyag a fazekas kezében, olyanok vagytok ti is az én kezemben, Izrael háza! Olykor azt határozom egy nemzet és egy ország felől, hogy gyökerestől kitépem, földre sújtom és elpusztítom. De ha ez a nemzet elhagyja gonoszságát, amely miatt ellene szóltam, akkor én is megbánom azt a rosszat, amellyel sújtani akartam. Máskor meg azt határozom egy nemzet és egy ország felől, hogy felépítem és elültetem. De ha ez a nemzet gonoszságot művel szemem láttára azzal, hogy nem akar hallgatni a szavamra, akkor én is megbánom azt a jót, amellyel el akartam halmozni”(Jer 18,1-10)
Jeremiás korában az ószövetségi Biblia hatszáz éves volt. Igaz, a bálványozó zsidók korában évtizedekig nem olvasták, egy példányt sem használt senki. Jozija király (640-609) uralkodásának tizennyolcadik évében a templomot takaríttatta és eldugott pénzeket kerestetett, amikor előkerült a Biblia egy példánya. Elvitték a királyhoz, aki meghallgatta és ellenőriztette. Jeremiás nyilván nem tudott róla. Ő hét évvel később kapta küldetését (625-585). Pedig ott a Biblia első fejezeteiben bőven akadt józanító példa arra, amit az Úr most a fazekas műhelyében üzent Jeremiás által. (Ter 5-9) „Most tehát mondd meg Júda férfiainak és Jeruzsálem lakóinak ezt mondja az Úr: Nézzétek, veszedelmet szánok nektek; tervet szőttem ellenetek. Most hát térjen meg mindegyiketek gonosz útjáról; változtassatok életmódotokon és tetteiteken. Csakhogy ők ezt felelik:Mi haszna itt a beszédnek? Inkább azt tesszük, ami jólesik nekünk; mindegyikünk úgy viselkedik, ahogy gonosz szíve sugallja neki”(Jer 18,11-12) Jézus tanítása és rengeteg csodája sok zsidót meggyőzött arról, hogy Ő a Messiás. A barátja, Lázár és két húga rajongva hittek benne és szerették szívvel-lélekkel.Nagyon várták, hogy ha üzenetüket kézhez kapja, azonnal siet és meggyógyítja őt. Sírja közelében állt, amikor Márta, majd Mária is odaért, és szelíd szemrehányással könnyítettek bánatukon. Az idegenek viszont kimondták: Ha a vaknak vissza tudta adni a szeme világát, azt nem tudta volna megakadályozni, hogy ne haljon meg?”(Jn 11,37) Jézus rendelkezett: Hengerítsétek el a követ! De Márta, az elhunyt nővére tiltakozott: Uram, már szaga van, hiszen negyednapos. Jézus így felelt: Nemde azt mondtam: ha hiszel, meglátod Isten dicsőségét. Erre elhengerítették a követ. Jézus pedig az égre emelte tekintetét, és így imádkozott: Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. Tudom, hogy mindig meghallgatsz. Csak a köröttem álló nép miatt mondtam, hogy higgyék: te küldtél engem. E szavak után hangosan beszólt:Lázár, jöjj ki!S a halott kijött. (39-44) Minden hívő ember látta ezt és még jobban hitt. „A főpapok és a farizeusok összehívták a főtanácsot, és megkérdezték: Mit tegyünk? Ez az ember nagyon sok csodát tesz. Ha tovább tűrjük, mindnyájan hinni fognak benne, aztán jönnek a rómaiak, és elpusztítják szentélyünket is, népünket is. Egyikük, Kaifás, aki abban az évben főpap volt, így vélekedett:Nem értitek a dolgot! Nem fogjátok fel, hogy jobb , ha egy ember hal meg a népért, mintsem hogy az egész nép elpusztuljon. De ezt nem magától mondta,hanem mint főpap megjövendte, hogy Jézus meghal a népért, s nemcsak a népért, hanem azét is, hogy Isten szétszóródott gyermekeit összegyűjtse. Ettől a naptól eltökélt szándékuk volt, hogy Jézust megölik” (47-53) A Szűzanya 1965-ben Szent Mihállyal üzente meg a garabandal-i kislány látnokoknak, hogy százhúsz éves mennyei követsége ellenére sem tért meg az emberiség, a konok világ nem várhat kegyelmet: akik a nagy büntetés kezdetéig nem térnek meg, hanem „úgy viselkednek, ahogy gonosz szívük sugallja nekik” (Jer18,12) elvesznek, mint Jeruzsálem pusztulásakor.
2014.07.31. csütörtök
„Így szólt az Úr Jeremiáshoz:Kelj föl és menj le a fazekas házához; ott majd meghallod szavamat. Lementem hát a fazekas házához; az éppen edényt formált a korongon. És ha nem sikerült az edény, amelyet éppen formált, amint ez megtörténik a fazekas használta agyaggal, akkor újra nekilátott, és egy másik edényt csinált belőle, a fazekasok szokása szerint. Akkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: Izrael háza! Vajon nem tehetek én is úgy veletek, ahogy ez a fazekas tesz? mondja az Úr. Igen, amilyen az agyag a fazekas kezében, olyanok vagytok ti is az én kezemben, Izrael háza! Olykor azt határozom egy nemzet és egy ország felől, hogy gyökerestől kitépem, földre sújtom és elpusztítom. De ha ez a nemzet elhagyja gonoszságát, amely miatt ellene szóltam, akkor én is megbánom azt a rosszat, amellyel sújtani akartam. Máskor meg azt határozom egy nemzet és egy ország felől, hogy felépítem és elültetem. De ha ez a nemzet gonoszságot művel szemem láttára azzal, hogy nem akar hallgatni a szavamra, akkor én is megbánom azt a jót, amellyel el akartam halmozni”(Jer 18,1-10)
Jeremiás korában az ószövetségi Biblia hatszáz éves volt. Igaz, a bálványozó zsidók korában évtizedekig nem olvasták, egy példányt sem használt senki. Jozija király (640-609) uralkodásának tizennyolcadik évében a templomot takaríttatta és eldugott pénzeket kerestetett, amikor előkerült a Biblia egy példánya. Elvitték a királyhoz, aki meghallgatta és ellenőriztette. Jeremiás nyilván nem tudott róla. Ő hét évvel később kapta küldetését (625-585). Pedig ott a Biblia első fejezeteiben bőven akadt józanító példa arra, amit az Úr most a fazekas műhelyében üzent Jeremiás által. (Ter 5-9) „Most tehát mondd meg Júda férfiainak és Jeruzsálem lakóinak ezt mondja az Úr: Nézzétek, veszedelmet szánok nektek; tervet szőttem ellenetek. Most hát térjen meg mindegyiketek gonosz útjáról; változtassatok életmódotokon és tetteiteken. Csakhogy ők ezt felelik:Mi haszna itt a beszédnek? Inkább azt tesszük, ami jólesik nekünk; mindegyikünk úgy viselkedik, ahogy gonosz szíve sugallja neki”(Jer 18,11-12) Jézus tanítása és rengeteg csodája sok zsidót meggyőzött arról, hogy Ő a Messiás. A barátja, Lázár és két húga rajongva hittek benne és szerették szívvel-lélekkel.Nagyon várták, hogy ha üzenetüket kézhez kapja, azonnal siet és meggyógyítja őt. Sírja közelében állt, amikor Márta, majd Mária is odaért, és szelíd szemrehányással könnyítettek bánatukon. Az idegenek viszont kimondták: Ha a vaknak vissza tudta adni a szeme világát, azt nem tudta volna megakadályozni, hogy ne haljon meg?”(Jn 11,37) Jézus rendelkezett: Hengerítsétek el a követ! De Márta, az elhunyt nővére tiltakozott: Uram, már szaga van, hiszen negyednapos. Jézus így felelt: Nemde azt mondtam: ha hiszel, meglátod Isten dicsőségét. Erre elhengerítették a követ. Jézus pedig az égre emelte tekintetét, és így imádkozott: Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. Tudom, hogy mindig meghallgatsz. Csak a köröttem álló nép miatt mondtam, hogy higgyék: te küldtél engem. E szavak után hangosan beszólt:Lázár, jöjj ki!S a halott kijött. (39-44) Minden hívő ember látta ezt és még jobban hitt. „A főpapok és a farizeusok összehívták a főtanácsot, és megkérdezték: Mit tegyünk? Ez az ember nagyon sok csodát tesz. Ha tovább tűrjük, mindnyájan hinni fognak benne, aztán jönnek a rómaiak, és elpusztítják szentélyünket is, népünket is. Egyikük, Kaifás, aki abban az évben főpap volt, így vélekedett:Nem értitek a dolgot! Nem fogjátok fel, hogy jobb , ha egy ember hal meg a népért, mintsem hogy az egész nép elpusztuljon. De ezt nem magától mondta,hanem mint főpap megjövendte, hogy Jézus meghal a népért, s nemcsak a népért, hanem azét is, hogy Isten szétszóródott gyermekeit összegyűjtse. Ettől a naptól eltökélt szándékuk volt, hogy Jézust megölik” (47-53) A Szűzanya 1965-ben Szent Mihállyal üzente meg a garabandal-i kislány látnokoknak, hogy százhúsz éves mennyei követsége ellenére sem tért meg az emberiség, a konok világ nem várhat kegyelmet: akik a nagy büntetés kezdetéig nem térnek meg, hanem „úgy viselkednek, ahogy gonosz szívük sugallja nekik” (Jer18,12) elvesznek, mint Jeruzsálem pusztulásakor.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése