Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!
2014.07.29. kedd
Jeremiás prófétát egyre keservesebb üzenettel küldi népéhez az Úr. A mai napra kijelölt ószövetségi szöveg előzményeiből szeretnék idézni, mert itt már szó van a Jahvet bosszantó, bálványimádó hamis próféták szerepléséről. Szót kell ejteni nemcsak a becsapott népről, hanem a gonosz viselkedésekért járó kemény büntetésről is.„Hazug látomást, üres hiábavalóságot és maguk kitalálta csalárdságot jövendölnek nektek. Ezért azt mondja az Úr: Azok a próféták, akik az én nevemben prófétálnak, bár nem küldtem őket, és azt mondják, hogy kard és éhínség nem jön erre az országra, kard és éhínség által vesznek el az ilyen próféták. Azok meg, akiknek jövendöltek, ott hevernek majd szétszórva Jeruzsálem utcáin, az éhínség és a kard áldozataiként. Nem lesz senki, aki eltemesse őket, sem feleségeiket, sem fiaikat, sem lányaikat. Így zúdítom rájuk gonoszságaikat” (Jer, 14,14-16) Ezek a hazug próféták megérdemlik a kilátásba helyezett büntetéseket, mert a hazugság önmagában is bűn, mert Isten maga a tökéletes igazság és a világot is az igazságra építette. Még nagyobb bűn, ha kiemelt vezetők hazudnak, mert megrendítik az igazságba vetett hitet, és ezzel tönkreteszik a hinni tudást, a bizalmat. Még nagyobb a hazugok bűne, ha a hazugságukat Istentől eredeztetik. Óriási bűn, ha valaki azzal dicsekszik, hogy emberek sokaságát folyamatosan becsapott, és porig alázta a neki igazat adó embereket.
A keresztények szívesen segítettek a szegényeken. Hálás szeretetet kaptak érte. Ebben a szeretetben szeretne részesülni egy öreg házaspár: Ananiás és Szafira. Az Apostolok cselekedetei újszövetségi szent könyv ötödik fejezete írja: „Egy Ananiás nevű ember feleségével, Szafirával eladta az egyik földjét. Az árából felesége tudtával egy részt megtartott magának, s csak egy másik részt vitt el, és tett oda az apostolok lába elé. Péter azonban így szólt hozzá: Ananiás, hogy csábíthatta el szívedet a sátán, hogy be akard csapni a Szentlelket, és a föld árának egy részét félretedd? Hát nem a tied maradhatott volna, ha meg akartad tartani? Vagy ha eladtad, nem rendelkeztél szabadon az árával? Miért vetemedtél ilyesmire? Nem embereknek hazudtál, hanem Istennek! E szavak hallatára Ananiás összeesett és meghalt. Nagy félelem fogott el mindenkit, aki csak hallotta. A fiatalabb emberek meg fölálltak, betakarták, elvitték és eltemették. Mintegy három óra múlva felesége is eljött, mit sem tudva a történtekről. Péter megkérdezte: Mondd csak, valóban ennyiért adtátok el a földet? Igen, ennyiért válaszolta. Péter folytatta: Mire való volt egymás közt megegyeznetek, hogy próbára teszitek az Úr Lelkét? Látod, akik a férjedet eltemették, már az ajtónál vannak, hogy tégedet is kivigyenek. Az asszony azon nyomban a lábához rogyott és meghalt. Amikor a fiatalok beléptek, már holtan találták. Kivitték és a férje mellé temették. Nagy félelem vett erőt az egész egyházon és mindenkin, aki csak hallott a dologról” (ApCsel 5,1-11) és aki nem hallott róla? Olvashatja bárki, mert írva van. Aki pedig nem olvassa, mentve marad? Nem. Péter írja:„Egy nap az Úr előtt annyi, mint ezer év, ezer év pedig annyi, mint egy nap”! (2Pét 3,3) Isten nem siet, és nem felejt. Jeremiás előre megmondta a város pusztulását: „Szememből patakzik a könny, éjjel-nappal, folyton-folyvást. Mert nagy baj érte népem leányát, végzetes csapás. Ha kimegyek a mezőre, ott hevernek, akik a kard élén hulltak el, ha visszatérek a városba, azokat látom, akik az éhségtől epedtek el. Még a papok és a próféták is úgy bolyonganak az országban, mintha eszüket vesztették volna. Hát teljesen elvetetted Júdát, és a lelked egészen megutálta Siont? Miért vertél úgy meg minket, hogy számunkra már nincsen gyógyulás?” (Jer, 14,17-19a) Szűzanyánk Garabandálban utoljára (1965) ezt üzente látnokainak: „Nincsen szívem szembenézni veletek négy év végén, csak üzenem Szent Mihállyal: Az Atya a nagy csapást a világra bocsátja, csak még vár, hogy sokan megtérhessenek. Mert ha csapások elkezdődnek, senki nem kap kegyelmet. Minden gonosz embert elpusztít a megtagadott Isten. A jók ezer boldog esztendőt kapnak. (Jel 20,1-3) Nagy sátáni tombolás után pedig jön a végítélet.
2014.07.29. kedd
Jeremiás prófétát egyre keservesebb üzenettel küldi népéhez az Úr. A mai napra kijelölt ószövetségi szöveg előzményeiből szeretnék idézni, mert itt már szó van a Jahvet bosszantó, bálványimádó hamis próféták szerepléséről. Szót kell ejteni nemcsak a becsapott népről, hanem a gonosz viselkedésekért járó kemény büntetésről is.„Hazug látomást, üres hiábavalóságot és maguk kitalálta csalárdságot jövendölnek nektek. Ezért azt mondja az Úr: Azok a próféták, akik az én nevemben prófétálnak, bár nem küldtem őket, és azt mondják, hogy kard és éhínség nem jön erre az országra, kard és éhínség által vesznek el az ilyen próféták. Azok meg, akiknek jövendöltek, ott hevernek majd szétszórva Jeruzsálem utcáin, az éhínség és a kard áldozataiként. Nem lesz senki, aki eltemesse őket, sem feleségeiket, sem fiaikat, sem lányaikat. Így zúdítom rájuk gonoszságaikat” (Jer, 14,14-16) Ezek a hazug próféták megérdemlik a kilátásba helyezett büntetéseket, mert a hazugság önmagában is bűn, mert Isten maga a tökéletes igazság és a világot is az igazságra építette. Még nagyobb bűn, ha kiemelt vezetők hazudnak, mert megrendítik az igazságba vetett hitet, és ezzel tönkreteszik a hinni tudást, a bizalmat. Még nagyobb a hazugok bűne, ha a hazugságukat Istentől eredeztetik. Óriási bűn, ha valaki azzal dicsekszik, hogy emberek sokaságát folyamatosan becsapott, és porig alázta a neki igazat adó embereket.
A keresztények szívesen segítettek a szegényeken. Hálás szeretetet kaptak érte. Ebben a szeretetben szeretne részesülni egy öreg házaspár: Ananiás és Szafira. Az Apostolok cselekedetei újszövetségi szent könyv ötödik fejezete írja: „Egy Ananiás nevű ember feleségével, Szafirával eladta az egyik földjét. Az árából felesége tudtával egy részt megtartott magának, s csak egy másik részt vitt el, és tett oda az apostolok lába elé. Péter azonban így szólt hozzá: Ananiás, hogy csábíthatta el szívedet a sátán, hogy be akard csapni a Szentlelket, és a föld árának egy részét félretedd? Hát nem a tied maradhatott volna, ha meg akartad tartani? Vagy ha eladtad, nem rendelkeztél szabadon az árával? Miért vetemedtél ilyesmire? Nem embereknek hazudtál, hanem Istennek! E szavak hallatára Ananiás összeesett és meghalt. Nagy félelem fogott el mindenkit, aki csak hallotta. A fiatalabb emberek meg fölálltak, betakarták, elvitték és eltemették. Mintegy három óra múlva felesége is eljött, mit sem tudva a történtekről. Péter megkérdezte: Mondd csak, valóban ennyiért adtátok el a földet? Igen, ennyiért válaszolta. Péter folytatta: Mire való volt egymás közt megegyeznetek, hogy próbára teszitek az Úr Lelkét? Látod, akik a férjedet eltemették, már az ajtónál vannak, hogy tégedet is kivigyenek. Az asszony azon nyomban a lábához rogyott és meghalt. Amikor a fiatalok beléptek, már holtan találták. Kivitték és a férje mellé temették. Nagy félelem vett erőt az egész egyházon és mindenkin, aki csak hallott a dologról” (ApCsel 5,1-11) és aki nem hallott róla? Olvashatja bárki, mert írva van. Aki pedig nem olvassa, mentve marad? Nem. Péter írja:„Egy nap az Úr előtt annyi, mint ezer év, ezer év pedig annyi, mint egy nap”! (2Pét 3,3) Isten nem siet, és nem felejt. Jeremiás előre megmondta a város pusztulását: „Szememből patakzik a könny, éjjel-nappal, folyton-folyvást. Mert nagy baj érte népem leányát, végzetes csapás. Ha kimegyek a mezőre, ott hevernek, akik a kard élén hulltak el, ha visszatérek a városba, azokat látom, akik az éhségtől epedtek el. Még a papok és a próféták is úgy bolyonganak az országban, mintha eszüket vesztették volna. Hát teljesen elvetetted Júdát, és a lelked egészen megutálta Siont? Miért vertél úgy meg minket, hogy számunkra már nincsen gyógyulás?” (Jer, 14,17-19a) Szűzanyánk Garabandálban utoljára (1965) ezt üzente látnokainak: „Nincsen szívem szembenézni veletek négy év végén, csak üzenem Szent Mihállyal: Az Atya a nagy csapást a világra bocsátja, csak még vár, hogy sokan megtérhessenek. Mert ha csapások elkezdődnek, senki nem kap kegyelmet. Minden gonosz embert elpusztít a megtagadott Isten. A jók ezer boldog esztendőt kapnak. (Jel 20,1-3) Nagy sátáni tombolás után pedig jön a végítélet.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése