PORCIUNKULA
második elmélkedés
Ferenc Assisibe visszatérve megpróbált apja üzletében munkába állni. Egy alkalommal olyan vásárló érkezett, akinek nagyon kellett volna a jó posztó, de nem tudott fizetni. Ferenc odaadta az árut ingyen. Amikor apja megtudta, mi történt, Assisi püspöke elé cipelte fiát. Vádolta, hogy apa-szomorító, semmirekellő. Kitagadta családjából. Ferenc nem mentegetőzött. Apjának adta a rajta lévő ruháját és ezt mondta: Eddig úgy mondtam, hogy Pietro di Bernardone az apám. Mától kezdve így szólok: „Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy!” Ő azért teremtette az embert, mert Istenfia mellé sok gyermeket akart magáénak fogadni, hogy óriási családja legyen, akik fogadott gyermekei, Fiának pedig fogadott testvérei és örököstársai. Assisi püspöke boldogan ölelte magához a ruhátlan fiatalembert. Szíve megtelt örömmel, hogy szeme láttára kezdett valóra válni Isten örök terve. Ferenc pedig egy zsákot alakított át ruhának: csak lyukat kellett vágni a bevarrt végén, máris magára húzhatta. Kötéllel derekához szorította és boldogan ment az emberek közé. Ő volt ettől kezdve Assisi Szegénykéj, a végtelen gazdag Isten öntudatos fogadott fia, Jézus Krisztus fogadott testvére. ISTENATYÁNK Szentháromságos benső életében az isteni síkon és módon öröktől születő egyszülött Fiának születési ajándékul maradéktalanul odaajándékozta a végtelen nagy isteni természetet, amely végtelenül egyszerű, végtelenül értelmes és végtelenül hatalmas, tehát mindentudó és mindenható. Isten Fia végtelenül boldog ettől a nagy ajándéktól, és mivel tudja, hogy Atyja sem élhet e nélkül a végtelen nagy isteni természet nélkül, azonnal vissza is ajándékozza neki. Aztán azonnal odaajándékozzák ketten az immár közös kincset a Harmadik Isteni Személynek, a Szentléleknek, Ő meg abban a pillanatban visszaajándékozza nekik. Azóta a boldogság teljessége mindig ezzel a tökéletes odaadással kezdődik, folytatódik, és nem fejeződik be soha. Istenatyánk végre akarja hajtani másik nagy tervét is. Teremt, vagyis a semmi helyett létrehoz egy újfajta, mérhetetlen világot. Első fázisban egy anyagból álló csillag-rendszert. Ebben a főhelyet egy naprendszerben egy viszonylag kis bolygó, jelenti, mert ott teremti meg az embert, akinek anyagi testében szellemi létű lélek lakik. Kétnemű lesz ez az ember: férfi és nő. Ketten, egy férfi és egy nő összeházasodnak és egymást boldogítják. Fő boldogságuk, a közös örömük változatlanul mindig az, hogy szülőkké és az új élet forrásává lesznek a gyermekünk lelkét teremtő Istennel együtt. A Szentlélek másokat is ráébresztett, hogy Ferenc megtalálta a XIII. század elején Jézus Krisztus evangéliumát, kövessétek a példáját, legyetek testvérei! Boldogan hagyták oda mindenüket a szegényeknek, és kezdték hirdetni, hogy ők Jézust követik, aki így szólt tanítványaihoz: „Az útra ne vigyetek semmit, csak vándorbotot; sem kenyeret, sem tarisznyát, sem pénzt az övetekben. Sarut kössetek, de két ruhadarabot ne vegyetek magatokra!” (Mk 6,8-9) Ferenc tudta, hogy ő és társai Jézus követésére csak Jézus helytartójának, a római pápának a jóváhagyásával vállalkozhatnak. Az akkor működött katolikus szerzetesek, a bencések és a ciszterciták más szabályok szerint élnek: hatalmas kolostorokban Szent Benedek regulája szerint. Ezért a teljes szegénységet vállalni furcsa ötletnek látszott. 1209-ben Ferenc kimásolta az evangéliumból Jézus utasításait, és Rómába gyalogoltak III. Ince pápához,aki a Lateráni bazilikában fogadta a szegény kis csapatot fényes előkelőségek között. Azt súgták neki: Szentatya! Ezek kóbor közösség lesznek. Ne engedélyezd szabályukat. III. Ince viszont azt felelte: „Ha ezeket elutasítom, akkor kimondom azt, hogy az evangéliumot a XIII. században nem lehet megtartani”.Assisiben csak bűnbánóknak hívták őket. A bűnbánat nem azt jelentette számukra, hogy időnként elmennek gyónni. Jézus így kezdte működését: „János elfogatása után Jézus Galileába ment, és ott hirdette az Isten evangéliumát és mondta: „Beteljesedett az idő, és már közel van az Isten országa. Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban” (Mk 1,14-15)
második elmélkedés
Ferenc Assisibe visszatérve megpróbált apja üzletében munkába állni. Egy alkalommal olyan vásárló érkezett, akinek nagyon kellett volna a jó posztó, de nem tudott fizetni. Ferenc odaadta az árut ingyen. Amikor apja megtudta, mi történt, Assisi püspöke elé cipelte fiát. Vádolta, hogy apa-szomorító, semmirekellő. Kitagadta családjából. Ferenc nem mentegetőzött. Apjának adta a rajta lévő ruháját és ezt mondta: Eddig úgy mondtam, hogy Pietro di Bernardone az apám. Mától kezdve így szólok: „Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy!” Ő azért teremtette az embert, mert Istenfia mellé sok gyermeket akart magáénak fogadni, hogy óriási családja legyen, akik fogadott gyermekei, Fiának pedig fogadott testvérei és örököstársai. Assisi püspöke boldogan ölelte magához a ruhátlan fiatalembert. Szíve megtelt örömmel, hogy szeme láttára kezdett valóra válni Isten örök terve. Ferenc pedig egy zsákot alakított át ruhának: csak lyukat kellett vágni a bevarrt végén, máris magára húzhatta. Kötéllel derekához szorította és boldogan ment az emberek közé. Ő volt ettől kezdve Assisi Szegénykéj, a végtelen gazdag Isten öntudatos fogadott fia, Jézus Krisztus fogadott testvére. ISTENATYÁNK Szentháromságos benső életében az isteni síkon és módon öröktől születő egyszülött Fiának születési ajándékul maradéktalanul odaajándékozta a végtelen nagy isteni természetet, amely végtelenül egyszerű, végtelenül értelmes és végtelenül hatalmas, tehát mindentudó és mindenható. Isten Fia végtelenül boldog ettől a nagy ajándéktól, és mivel tudja, hogy Atyja sem élhet e nélkül a végtelen nagy isteni természet nélkül, azonnal vissza is ajándékozza neki. Aztán azonnal odaajándékozzák ketten az immár közös kincset a Harmadik Isteni Személynek, a Szentléleknek, Ő meg abban a pillanatban visszaajándékozza nekik. Azóta a boldogság teljessége mindig ezzel a tökéletes odaadással kezdődik, folytatódik, és nem fejeződik be soha. Istenatyánk végre akarja hajtani másik nagy tervét is. Teremt, vagyis a semmi helyett létrehoz egy újfajta, mérhetetlen világot. Első fázisban egy anyagból álló csillag-rendszert. Ebben a főhelyet egy naprendszerben egy viszonylag kis bolygó, jelenti, mert ott teremti meg az embert, akinek anyagi testében szellemi létű lélek lakik. Kétnemű lesz ez az ember: férfi és nő. Ketten, egy férfi és egy nő összeházasodnak és egymást boldogítják. Fő boldogságuk, a közös örömük változatlanul mindig az, hogy szülőkké és az új élet forrásává lesznek a gyermekünk lelkét teremtő Istennel együtt. A Szentlélek másokat is ráébresztett, hogy Ferenc megtalálta a XIII. század elején Jézus Krisztus evangéliumát, kövessétek a példáját, legyetek testvérei! Boldogan hagyták oda mindenüket a szegényeknek, és kezdték hirdetni, hogy ők Jézust követik, aki így szólt tanítványaihoz: „Az útra ne vigyetek semmit, csak vándorbotot; sem kenyeret, sem tarisznyát, sem pénzt az övetekben. Sarut kössetek, de két ruhadarabot ne vegyetek magatokra!” (Mk 6,8-9) Ferenc tudta, hogy ő és társai Jézus követésére csak Jézus helytartójának, a római pápának a jóváhagyásával vállalkozhatnak. Az akkor működött katolikus szerzetesek, a bencések és a ciszterciták más szabályok szerint élnek: hatalmas kolostorokban Szent Benedek regulája szerint. Ezért a teljes szegénységet vállalni furcsa ötletnek látszott. 1209-ben Ferenc kimásolta az evangéliumból Jézus utasításait, és Rómába gyalogoltak III. Ince pápához,aki a Lateráni bazilikában fogadta a szegény kis csapatot fényes előkelőségek között. Azt súgták neki: Szentatya! Ezek kóbor közösség lesznek. Ne engedélyezd szabályukat. III. Ince viszont azt felelte: „Ha ezeket elutasítom, akkor kimondom azt, hogy az evangéliumot a XIII. században nem lehet megtartani”.Assisiben csak bűnbánóknak hívták őket. A bűnbánat nem azt jelentette számukra, hogy időnként elmennek gyónni. Jézus így kezdte működését: „János elfogatása után Jézus Galileába ment, és ott hirdette az Isten evangéliumát és mondta: „Beteljesedett az idő, és már közel van az Isten országa. Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban” (Mk 1,14-15)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése