2014. május 18., vasárnap

Zsolozsma 133.



Alexandriai Szent Cirill püspöknek a római levélhez írt magyarázatából
(Cap. 15, 7: PG 74, 854-855)
Isten irgalma mindenki felé kitárult, hogy az egész világ elnyerje az üdvösséget


Sokan egy test vagyunk, és egymásnak kölcsönösen tagjai, így tanítja a Szentírás. Krisztus fűz össze egységbe minket a szeretet kötelékével: ő az ugyanis, aki mindkettőt eggyé tette, a közéjük emelt válaszfalat ledöntötte, a parancsok törvényét pedig rendelkezéseivel érvénytelenítette (vö. Ef 2, 14). Egymás között tehát egyetértésben kell lennünk; ha szenved az egyik tag, valamennyi együtt szenved vele, s ha tiszteletben van része az egyik tagnak, mindegyik együtt örül vele.
     Karoljátok fel tehát egymást — mondja —, amint Krisztus is felkarolt benneteket Isten dicsőségére (Róm 15, 7). Akkor karoljuk fel ugyanis egymást kölcsönösen, ha ugyanazt akarjuk gondolni, hasonlóképpen hordozva egymás terhét, és így a kölcsönös béke kötelékében megőrizzük a lelki egységet (Ef 4, 3). Isten is így karolt fel bennünket Krisztusban. Mert szavahihető, aki mondta: Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta értünk (vö. Jn 3, 16). Mert ő váltságdíjat fizetett mindnyájunk életéért, és kiragadott a halálból, a halálból és bűnből váltott meg minket. E nagy tervnek a célját mutatja meg Szent Pál, amikor azt mondja: Krisztus alávetette magát a körülmetélésnek, hogy bebizonyítsa Isten igazmondását. A zsidók őseinek ugyanis megígérte Isten, hogy belőlük támadó utóddal fogja majd megáldani, és — mint a csillagokat — megsokasítja őket. Ezért jelent meg testben, és ezért lett emberré az, aki maga az Isten, az Ige volt, aki az egész teremtett világot fenntartja, és gondviselésével mindent megőriz. Testben jött el erre a világra, de nem azért, hogy neki szolgáljanak, hanem inkább azért, hogy ő szolgáljon, és odaadja életét váltságdíjul sokakért, amint ő maga is mondotta.
     Nyíltan tudomásunkra hozta: ő valóban azért jött, hogy teljesítse az Izraelnek tett ígéreteket. Ezt mondta ugyanis: Küldetésem csak Izrael házának elveszett juhaihoz szól (Mt 15, 24). Éppen ezért teljesen igaza van Pálnak, amikor ezt mondja: Krisztus a körülmetélkedésnek alávetette magát, hogy valóra váltsa az ősatyáknak tett ígéreteket, és ez oknál fogva adta az Atyaisten, hogy irgalomra leljenek a pogányok: dicsőítsék Istent ők is, mint a világ Teremtőjét és Alkotóját, Megtartóját és Megváltóját. A mennyei irgalmasság tehát ezért tárult ki mindenki felé, ezért fogadta magához a pogányokat is. A bölcsesség Krisztusban levő misztériuma ezzel nem vétette el irgalmas célját, hiszen Isten irgalmából az egész világ elnyerte az üdvösséget azok helyett, akik abból kiestek.
 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése