2014. május 23., péntek

2014.05.23. péntek



Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!

2014.05.23. péntek

A jeruzsálemi apostoli zsinat (50) befejeztével „az apostolok, a presbiterek és az egész egyház jónak látták, hogy kiválasszanak maguk közül néhány férfit, és Pállal és Barnabással elküldjék őket Antióchiába, mégpedig Júdást, másik nevén Barszabbászt, meg Szilást, akik a testvérek között vezető szerepet vittek. Ezt írták a kezük által: Az apostolok és a presbiterek, a testvérek, üdvözletüket küldik az Antióchiában, Szíriában és Kilikiában élő, pogányságból megtért testvéreiknek! Hallottuk, hogy közülünk néhányan –megbízásunk nélkül tanítva – megzavartak titeket, feldúlták lelketeket. Ezért közmegegyezéssel elhatároztuk, hogy kiválasztunk néhány férfit, és elküldjük őket hozzátok a mi szeretett Barnabásunkkal és Pálunkkal, ezekkel az emberekkel, akik egész életüket Urunk, Jézus Krisztus nevének szolgálatára szentelték. Elküldtük hát Júdást és Szilást, ők majd élőszóval is elmondják nektek ezeket. Úgy tetszett a Szentléleknek és nekünk, hogy ne rakjunk rátok több terhet a szükségesnél, annál, hogy tartózkodnotok kell a bálványoknak áldozott eledeltől, a vértől, a fojtott állattól és a paráznaságtól. Ha ezektől tartózkodtok, helyesen jártok el. Jó egészséget! Amint útnak indították őket, elmentek Antióchiába, összehívták a közösséget és átadták a levelet. Azok örömmel olvasták a vigasztaló sorokat"(ApCsel 15,22-31)

A szövegben az apostolok után szerepel a presbiter megnevezés. A zsidóknál is volt ilyen rang: az öregek. Őket a koruk a megszerzett vagy beléjük öntött bölcsességük miatt különös tisztelettel vették körül. Szívesen kérték ki tanácsukat ősidőktől fogva. Rendszerint ott ültek a honfoglalás után is a városok kapujánál, és vitás kérdésben tanácsokat adtak. Már az Egyiptomból való szabadulás utáni vándorlás idejéből is maradt ránk szentírási feljegyzés arról, hogy a pihenések napjaiban Mózes kiült a sátra elé és fogadta Izrael fiait, hogy tanácsokkal lássa el őket. Amikor apósa, Jetró meglátogatta vejét, elbeszélgetett Mózessel.„Miért bajlódsz annyit a néppel? Miért ülsz ott egyedül, a nép meg reggeltől estig ácsorog előtted. Mózes így válaszolt apósának: Az emberek azért jönnek, hogy megtudják Isten döntéseit. Ha peres ügyük van, hozzám fordulnak, hogy legyek bírájuk, és közöljem velük Isten ítéletét és döntését. Mózes apósa erre megjegyezte: Nincs rendjén, amit csinálsz. Felőrlöd magad és a veled levő népet. A feladat túl terhes számodra, egyedül nem birkózol meg vele. Hallgass szavamra, jó tanácsot adok neked, és Isten veled lesz. Te képviseled a népet Isten előtt, és ügyeiket vidd Isten elé. Válassz ki a népből derék, istenfélő és megbízható férfiakat, akik nem haszonlesők s tedd meg őket az ezres, a százas, az ötvenes és a tízes csoportok elöljáróivá. Ők ítélkezzenek állandóan a nép felett. Csak a fontosabb ügyeket vigyék eléd” (Kiv 18,14b-22a) Ezek a választott öregek nem kaptak papi hatalmat, csak bíráskodtak, mint a bírók.Amikor az apostolok hívőserege, Jézus juhaiból túl sok esett az apostolutód, a püspökké szentelt elöljáró-vezető- főpapi gondoskodására, az apostolok nemcsak diaconusokat szentelhettek az oltárszolgálat és igehirdetés végzésére, hanem misézésre, gyóntatásra, szentkenet kiszolgálására is adhattak hatalmat és kötelezettséget. A mai szóhasználat szerint ők lettek az áldozópapok. Amikor Jézus báránykái sokan lettek, a püspökre bízott egyházmegyényi csoportok kisebb egységeibe beosztott pásztorok lettek a plébánosok. Az ő dolguk a második csodálatos halfogás után kiadott jézusi szolgálati szabály szerint: Simon Péter, Jónás fia,engem kell legjobban szeretned! Ennek megfelelően kell összes juhomat, báránykámat gondoznod. Minden papomtól csak az egész-szívű szeretetet fogadom el! „Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket. Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért”(Jn 15,12-13)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése