2014. május 22., csütörtök

Húsvét ötödik hete csütörtök



Húsvét ötödik hete csütörtök

„Ahogy engem szeretett az Atya, úgy szeretlek én is titeket”

Jézus olyan szőlőtő, amelyhez hozzá lehet csatlakoztatni új, más tőkén növesztett szőlővesszőket. Ezt a földi szőlőtöven nem lehet megtenni, csak azt, hogy a szőlőtőkébe beleoltjuk az idegen szőlővesszőt. Akkor azonban az történik, hogy az új vessző beleforr a tőkébe, de a vessző még őrzi eredeti természetét. Jézusnál más a helyzet: Ő, mint tőke saját erejével a beleoltott természetes vesszőket a maga megváltói termésére állítja át. A mai szentmisére előírt evangéliumba viszont újabb csodálatos útmutatást kapunk: „Ahogy engem szeretett az Atya, úgy szerettelek én is titeket”. (Jn 15,9) Miért fogalmaz az Úr múlt időben? Fel akarja hívni a figyelmünket az Atya végtelen szeretetére. Először is az időtlen örökkévalóságra, amikor csak az örök istenség létezett, amelyet az Atya önmagától birtokolt öröktől fogva. Ebbe az örökkévalóságba szüli bele isteni módon végtelen szeretetének és igazságának Fiát, a Második isteni Személyt. Atyai szeretetének legelső jele az, hogy neki adja végtelen kincsét, a csorbítatlan végtelen isteni lényeget, amely mindentudó és mindenható. Igaz, Fiától azonnal vissza is kapja, mert a Fiú is mindentudó immár, tudja, hogy az Atya isteni Személye sem maradhat természet nélkül. Ez az örök ajándékozás, mint első „múltbeli élmény” diktálhatja Jézusnak: „Ahogy engem szeretett az Atya, úgy szerettelek én is titeket”. Az Atyában élt a végtelen szeretet másik formája is: teremteni is akart az Atya egy más fajta világot, mint az istenség benső végtelen igazsága és szeretete tükrét. Ebbe beletartozott az anyag mind élettelen, mind élő formában, de a teremtett szellemek, az angyalok világa is. Az anyag és szellem „vegytiszta” képviselői közé pedig került egy olyan teremtett lény, akinek a lényege részben anyag, részben szellem: ez az ember. Isten úgy akarta, hogy Fia ezt az emberi természetet vegye fel személyi fősége alá isteni természete mellé, kösse össze a kettőt szétválaszthatatlanul, és legyen emberi természetének testi formája az összes anyag ősmintája: a csillagvilágé, földé, növény és állatvilágé, emberi lelke pedig legyen a többi emberi lélek és angyali lét ősmintája. Ettől kezdve,- mondja Jézus,- öröktől fogva elvben, majd a teremtés kezdetétől ténylegesen is elfogadtalak titeket, tehát szerettelek benneteket. Mert „Ő a láthatatlan Isten képmása, és minden teremtmény elsőszülöttje, mert benne teremtetett minden az égben és a földön, a láthatók és a láthatatlanok, a trónusok és az uralmak, a fejedelemségek és hatalmasságok, minden általa és érte teremtetett”. (Kol 1,15-16) Ez is a szeretetem ősi jele. Az ősbűn és a későbbi személyes bűnök kiengesztelése is az én feladatom lett: „Megalázta magát, engedelmes lett a halálig, mégpedig a kereszthalálig”(Fil 2,8) Ez a mondat már későbbi megállapítás, de Jézus szeretetének örök jele. Így kell egymást nekünk is szeretnünk.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése