2014. május 19., hétfő

Húsvét 5. hete Hétfő



Húsvét 5. hete Hétfő

ApCsel 14,5-18; Jn 14,21-26

„Kinyilatkoztatom magam neki”

Júdás nem érti Jézus mondanivalóját. Az Úr arról beszél, hogy a szerető szívű embernek meg kell tartania parancsait, mert ebben áll a szeretet. Úgy is fogalmazhatnánk: a parancs Istentől jön, néha nehéz, nem értjük, de szeretjük, ezért elvállaljuk. Ez bizalom Isten felé. Aki így gondolkodik, azt szereti mindhárom Isteni Személy. Jutalma: hozzá mennek, és lakást vesznek nála. (Lásd:23) A szeretet révén Isten mindegyik személye benne él az emberben. Mi többletet jelent akkor ez az ígéret? Ez a beszéd az utolsó vacsorán hangzik el. Az apostoloknak szól elsődlegesen. Jézus felfedi nagy ajándékát, az Eucharisztiát. Benne saját magát adja táplálékul. Ezt még az apostolok sem tudják pontosan, Jézus itt nyilatkoztatja ki. A titokhoz hozzá tartozik, hogy az Atya a küldéskor már azt akarta, hogy Fiát ne csak értünk adja, hanem nekünk is ajándékozza. A Szentlélek, amikor teremti Jézus testét, már ezzel a szándékkal teszi. Ahol Jézus teste és vére van, ott van az emberi lelke is. Az emberi természettel együtt van istensége, és ebben a teljes Szentháromság. Miután Jézus ezt megteszi, kinyilatkoztatja magát az apostoloknak, és megparancsolja: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”(Lk 22,19) adjátok tovább a titkot mindenkinek, aki vállalja a hitet, és megtartja a parancsokat. Így lesz a mienk naponta a teljes Szentháromság.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése